Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-02-01 / 2. szám
nyomorult embereket? Az állomás akkora, mint a szolnoki. Azt verették minden éjjel, égett ott az olaj, a benzin, a széna, a vasúti vagon ... Vagy egy másik „véletlen”: egyik bevetés alkalmából a németek megsorolták a gazdám gépét. Nyolc találattal tért vissza. Bocsánatkérések, hogy összetévesztették egy Rátával és ez és az. Jó. Harmadik „véletlen”: ismét összetévesztik a gépét. Akkor talán négy találat. „Véletlen” az is, hogy éppen akkor zuhan le, amikor eldöntetett, hogy visszatér a frontról? S még akad néhány más gyanús jelenség is, amelyről többek között özvegy Horthyné is szól a könyv előszavában.- Fél évszázad múltán is fel-felmerül Horthy István tragikus halálával kapcsolatban az a bizonyos névnapozás. Nevezetesen: Szent István-nap előestéjén hajnalig tartó István-napot tartottak, s talán italosán szállt volna föl másnap hajnalban. Mit mond erről „a Gyuri", a szemtanú?- Azt, hogy ez ostoba pletyka, rosszindulatú rágalom, feltételezhető, hogy a németek terjesztették el. Könyvemben is írom: ha 54 valaki, hát én tudom, hogy milyen ember volt a gazdám, mikor, mit és mennyit ivott, mert élete utolsó öt évében állandóan mellette voltam, én szolgáltam ki. Amikor hazajött valahonnan, azonnal beszéltem vele: soha nem láttam rajta, hogy italos lett volna. Horthy István, miként az egész Horthy család, mindenben rendkívül mértékletes volt, a szeszfogyasztás- Farkas György ban is. Ami azt az estét ille- a kézírásos pepita ti, megint csak a naplómra naplóval utalnék. „Aug. 19. Szerda. káig tartotta magát az a szóbeszéd, hogy a baleset az orrnehéz Héjával az ő hibájából következett be. Mi az ön véleménye?- Gazdám kiváló pilóta volt, korábban több ezer kilométeres utakat tett meg, mai szemmel rendkívül kezdetleges gépeken, s a fronton is nehéz helyzetekből vágta ki magát. Tisztában volt a Héják gyengéivel is. Éppen özvegy Horthyné írja le a könyv előszavában, hogy két nappal a baleset ... Estefelé kér egy üveg pálinkát, azzal megy Csukás őrnagy úrhoz kártyázni. Tíz óra felé jön vissza azzal, hogy fél ötkor ébresszem, mert még egy utolsó bevetésre elmegy. A pálinkát bontatlanul visszahozta azzal, hogy senki nem ivott.” Ezek tények, amelyek önmagukban is cáfolnák a mendemondát. Hozzáteszem: akik terjesztették a rágalmat, elemi dolgokkal nem voltak tisztában. Augusztus 20-a Szent István napja, s nem István-nap, különösképpen nem a református Horthyéknál. Kinek jutott volna hát eszébe fel köszönteni!- Ugyancsak „történelmi vita” tárgya, hogy milyen pilóta volt Horthy István. Soelőtt kijevi találkozásukkor is szó esett köztük a Héja gépek veszélyéről, hogy a kanyarban könnyen „lecsúsznak”. Egy alkalommal ezt maga is tapasztalta, igaz, nagy magasságban, s ki tudta venni a gépet a csúszásból. Gondos, körültekintő pilóta volt tehát, így elképzelhetetlen, hogy ne ügyelt volna erre a veszélyre. Halálos zuhanásának több szemtanúja volt, s ellentmondó vallomásaik nem igazolják ezt a vélekedést. A tragédia bekövetkezte után néhány perccel értem a helyszínre, s csak a tényt állapíthattam meg: nincs többé Horthy István. (Folytatása a következő számunkban.) DEREGÁN GÁBOR Horthy István kormányzóhelyettes, repülő főhadnagy a keleti hadszíntéren REPRODUKCIÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ
