Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-02-01 / 2. szám

hagyja el szülőföldjét. Az Új Magyar­­országán Ábrám Zoltán készített in­terjút Balia D. Károly kárpátaljai költővel. A Vérveszteséget okoz a ki­vándorlás címmel megjelent beszélge­tésben Balia D. Károly elmondja, ko­rábban elítélte a kivándorló értelmi­séget, de ma már úgy látja, nincs hoz­zá joga. Szeretnék normális körülmé­nyek között felnevelni gyerekeiket, emberként akarnak élni - erre vi­szont szülőföldjükön jelenleg kevés lehetőség van. Távozásuk ugyanak­kor hatalmas veszteséget okoz, hi­szen oly kevés a magyar értelmiségi Kárpátalján, hogy félő, a művészetet, irodalmat értő közönség előbb-utóbb felmorzsolódik. Az irodalom életét azonban nem­csak az olvasóközönség hiánya nehe­zíti, a hatalomváltás a tönk szélére juttatta az állami könyvkiadást. Hogy mégis ki lehessen adni magyar könyveket, alakult meg a Galéria ma­gánkiadó, melynek Balia D. Károly a mindenese. Ő tárgyal a nyomdával, készíti a korrektúrát, tervezi a címla­pot és feleségével együtt végzi a ter­jesztést. Hasonló gondokkal küzdenek Kárpátalján a magyar újságírók is. A Magyar Nemzetben Botlik József írá­sa figyelmeztet: Veszélyben a kárpát­aljai magyar sajtó! A helyzet felméré­sére alakult meg a közelmúltban a Kárpátaljai Független Magyar Új­ságírók Szövetsége. Dupka György újságíró, az egyik alapító szerint a szövetség célja hármas: védeni kíván­ja az itt élő magyar toliforgatók érde­keit, megpróbálja felkutatni az anya­giakat a meglévő magyar lapok fönn­tartására és végül megszervezi az utánpótlás képzését. Fontos felada­tot jelent a magyarországi lapok be­szerzése, hiszen gazdasági okok mi­att 1989 óta hivatalosan egyetlen ma­gyarországi napilapra sem lehet elő­fizetni. A napi sajtóból ma már re­mittenda sem érkezik Kárpátaljára, néhány hetilap megkésve még eljut, de esetlegesen és kis példányszám­ban. Egyszóval a legnagyobb baj az, hogy az anyaországi sajtó nincs jelen Kárpátalján, ezen is sürgősen változ­tatni szeretne a megalakult szövetség. LÁTOGATÁS BURGENLANDBAN Az ausztriai magyar kisebbség gondjairól, mindennapjairól kevés szó esik a magyar sajtóban. Pedig a burgenlandi magyarok életében is komoly gondok vannak, ha más ter­mészetűek is, mint Erdélyben, Kár­pátalján, a Felvidéken vagy éppen a Vajdaságban. A Heti Magyarország­ban Binder István írása Felsőpulya: látogatóban Burgenlandban címmel jelent meg. Felsőpulya 2500 lakója közül mintegy 360 család nyilatko­zott úgy korábban, hogy a magyar nyelvű katolikus misét hallgatja rendszeresen. A 70-es években szín­játszók, néptáncosok és énekesek gazdagították a falu magyarjainak életét. A településhez mára már hoz­zánőtt Középpulya. Az újságírónak nem sikerült Felsőpulyán magyar la­kóra bukkannia, a szegényebb Kö­­zéppulyán azonban szerencsével járt. A legnagyobb gond a magyarok - fő­leg a fiatalok - beköltözése Bécsbe, pedig most már volna munkaalka­lom a környéken. Koó Antal pék­mester szerint az ifjúság nem nagyon tanulja szülei nyelvét, mert rá van kényszerítve a németre. Régebben sok búcsú volt, de most már azokat sem tartják meg. így a magyar közös­ségi eseményeket a vasárnapi misék és az újabban gyakorivá váló győri és soproni buszos színházlátogatások jelentik. MacmirSzó MŰVELŐDÉSI EGYESÜLET CSÓKÁN A Vajdaságban élő magyarságról mind aggasztóbb hírek érkeznek. A nehezedő helyzetben ezért külön nagy jelentősége van, ha a magyar nemzetiséget tömörítő művelődési egyesületek eredményesen dolgoz­nak. Az immár 22 éves csókái Móra Ferenc Művelődési Egyesületről az Újvidéken megjelenő Magyar Szó­ban olvashatunk. Nemzetközi színté­ren is helytállnak - adja tudtul a Sza­bó Lászlóval, az egyesület vezetőjé­vel készített interjú. Az idei év nagy előrelépést jelentett: sikerült meg­szervezni Monostoron a néptánctá­bort, amely tíz napig tartott és hatva­­nan vettek részt. A helyi lakosság kezdetben ugyan csodálkozva fogad­ta a sok sátorral érkezőket, de ami­kor fölzendült a dal, s a gyerekek ropni kezdték, rajongva vették körül a táncosokat. A néptáncosok novem­berben eljutottak Szegedre is: ők képviselték a Vajdaságot a Jótékony­­sági Nemzetközi Gálafesztiválon. Nagy élményt jelentett mindenkinek az ottani közönséggel a találkozás, és felejthetetlen volt az erdélyi, kárpát­aljai, osztrák, német táncosokkal együtt fellépni. A mai komor időkben szükség van ezekre a zenés, táncos oázisokra. A KISANTANT, TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL Az elmúlt hetekben Romániában többen is felvetették: újjá kell szer­vezni a „kisantant”-ot, a Magyaror­szág elleni csehszlovák-román-jugo­­szláv szövetségi rendszert., A Heti Vi­lággazdaságban Tömöry Ákos készí­tett interjút Juhász Gyula történész­szel, az Országos Széchényi Könyv­tár főigazgatójával a kisantantról, esetleges újjászerveződésének esé­lyeiről. „Közép-Európában mindig Ma­gyarország volt a mumus” - állapítja meg Juhász akadémikus. A kisantant célja a közép-európai status quo fenntartása volt, a magyar revízió el­leni közös fellépés alapján szervező­dött a három ország szövetsége. Csehszlovákia, Románia és Jugoszlá­via érdekei egyébként sok tekin­tetben eltértek egymástól, olyannyi­ra, hogy pl. Románia és Jugoszlávia között komoly viták voltak a Bánát hovatartozásáról. A kisantantban a Benes külügyminiszter, majd később köztársasági elnök képviselte Cseh­szlovákia volt a legkövetkezeteseb­ben magyarellenes: még akkor is a kisantant erősítéséről és a három or­szág összefogásáról beszéltek a cseh­szlovák politikusok, amikor Német­ország nyíltan fellépett a Szudéta-vi­­dék ügyében. A magyar külpolitika a két világ­háború között meglehetősen szűk ha­tárok között manőverezhetett. Jugo­szláviával szemben volt a legkeve­sebb problémája az országnak, így a magyar politika már a 20-as évek kö­zepétől Belgráddal normális viszo-. nyok megteremtésére törekedett. A kormányzó 1926-os békülékeny han­gú mohácsi beszéde vezetett végül az 1940-es magyar-jugoszláv szerződés­hez. A kisantant szorosan kapcsolódott az I. világháború utáni politikai hely­zethez, a nagyhatalmak - elsősorban Franciaország - támogatásához. Ép­pen ezért a 90-es években nincs sok realitása a kisantant újjászervezésé­nek, megváltoztak az akkori állam­­alakulatok, szövetségi rendszerek, és a nagyhatalmak sem támogatják az ilyen törekvéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom