Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
azért akkoriban elég erős Itt még csak volt. épül a sevillai- Ki hozta létre a MAKÓ- magyar pavilon NA Egyesülést?-A MAKONA először gazdasági munkaközösségnek indult. Nagy Ervinnel és barátjával indítottuk. Amint tudtam, azonnal maszek lettem, még a nyolcvanas évek legelején. Ebből lett egy kisszövetkezet, mely azokból a fiatal építészekből verbuválódott, akik a visegrádi nyári építőtáborban éveken keresztül részt vettek. Kitermelődött egy olyan réteg, amely tehetséges volt (vagy nem - nem is ez volt a fontos), s amely arra jött rá az ottani munka során, hogy a közösség és az egyén egymással szorosan összefügg, együtt tud működni a többi emberrel, a megrendelővel - az én szakmámban ez nagyon fontos. Ebből született később az öt kft., de nemcsak ezek léteznek, hanem a Koós Károly Egyesülés is, amely több mint egy tucat vállalatból áll, országos szervezetként könyvet ad ki, szabadiskolát, mesteriskolát működtet, posztgraduális képzést ad végzett építészek számára.- Gyönyörű munkái - ha csak az utóbbi évek termését említem: a paksi katolikus templom, a siófoki evangélikus templom és számos lakóház tervezése után ön egy merőben új típusú vállalkozásba kezdett. A Sevillai Világkiállításra gondolok!- Valóban, a világkiállítás nagy próbatétel - nem is a megtervezése. Nem volt más lehetőségem, mint fővállalkozásban elvállalni az építkezést, amiben én nem vagyok gyakorlott: tervező vagyok, nem kivitelező. Ráadásul tizennyolc alvállalkozóval, sok pénzzel, értelmiségiekkel bánni - nagyon nehéz dolog. A vállalkozókkal, például a harangöntőkkel élmény volt dolgozni. Végül is leküzdöttük az akadályokat, mi építettük az egészet, december közepéig készen voltunk a külső munkálatokkal, már csak a belső járulékos munkák vannak hátra, április végéig azokat is bőven befejezzük. (Ezután a világkiállításról, az építés körülményeiről, a munkafeltételekről beszéltünk, de nem akarok az események elébe vágni, májusi számunkban Makovecz Imre részletesen beszámol a sevillai magyar pavilonról, és a magyarországi világkiállítással kapcsolatos véleményét sem rejti véka alá. Nem vett rá a lélek, hogy továbbra is feltartsam munkájában. Hazafelé azon törtem a fejem: mit mondhat valakiről egy lexikonban az, hogy hol, hány helyen dolgozott? Úgy vélem, sokat. S abban reménykedem, az, ahogy a környezetünkről, az emberről, a világról vélekedik, sokkal többet árul el róla, mint amit, ha sikerül rávennem, ő magamagáról mondott volna.) GERGELY ISTVÁN35
