Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

cini Károly őrgrófnak jelentse, ösztöneinkre hagyatkozva jutottunk fel a második emeletre, ahol a csengetésre maga a gróf tárta szélesre lakásának ajtaját. A hangulatos, ám meglehetősen eklektikusán berendezett szalonba vezetett bennünket, ott telepedtünk le egy csésze kávéra és egy jóízű, őszinte beszélgetésre.- Igazán örülök, hogy éppen ma jöttek el hozzánk, hiszen így találkozhatnak az egész családdal. Ritkán adatik meg ugyanis mostanában, hogy egyszerre itthon van mindkét fiam. Alfonz - 28 éves - Párizsban bankár, Edvard - 26 éves - Milánóban él és formatervezőként dolgozik. Karácsonyra érkeztek, együtt ünnepeltünk és együtt voltunk otthon Magyarországon is. Holnap, sajnos, már utaznak vissza Párizsba, illetve Milánóba.- Fiai is úgy emlegetik a magyarországi kirándulást, hogy otthon jártunk?- Nézze, én Magyarországon születtem, ott nevelkedtem és ott akartam maradni a háború után is. Aztán egy véletlen folytán megtudtam, hogy elfogató parancsot adtak ki ellenem, és keresni fog a rendőrség. Tehát 1946-ban nem jószántamból jöttem el. Fiaim azonban már itt születtek, itt nevelkedtek és nem ismerik azt a régi Magyarországot, amelyre én mindig szeretettel gondoltam. Sajnos ők még a magyar nyelvet sem beszélik, mivel édesanyjuk olasz, és családi körben jobbára olaszul vagy németül beszéltünk. Nekem pedig nem volt elég időm ahhoz, hogy hetedik nyelvként a magyart is megtanítsam nekik. De abban biztos vagyok, hogy erejükhöz és lehetőségeikhez képest támogatni, segíteni fogják Magyarországot.- Ezt látták öntől is, hiszen önt Magyarországon nemcsak ősei után ismerik,23

i