Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
SPORT Az aranykovács KÁRPÁTI KÁROLY A BIRKÓZÓKIRÁLY Az egyik legeredményesebb magyar olimpiai sportág - senki nem vitathatja - a birkózás. Bizony nem könnyű felsorolni azokat a kiváló sportembereket, akik Weisz Richárdtól Farkas Péterig, valamennyien olimpiai aranyérmet szereztek. Keresztes Lajos, Zombori Ödön, Bóbis Gyula, Hódos Imre, Pólyák Imre, Varga János, Kozma István, hogy csak néhányat említsünk a legjobbak közül. Természetesen nem hiányozhat a felsorolásból - s nem véletlenül hagytam a legutoljára- Kárpáti Károly sem, hiszen Karcsi bácsi arról nevezetes, hogy immár évek óta ő a legidősebb élő magyar olimpiai bajnok: 1906. július 2-án született, Debrecenben. Gorkij fasori lakásában fogadott.- Igazából 1925-ben kerültem kapcsolatba a birkózással- kezdte Karcsi bácsi. - Ekkor ifjúsági létemre a felnőttek között is elindultam, miközben 1925-ben és 1926-ban is megnyertem Magyarország ifjúsági bajnokságát, s első lettem a felnőttek vidékbajnokságán is. Még az évben ezüstéremig vittem az országos felnőtt egyéni bajnokságon, de új klubomban igazán csak a szakosztály északi túráján kezdtek értékelni. Ott ugyanis dán, svéd és Kárpáti Károly norvég versenyeken ötből olimpiai négyszer első tudtam lenni, s birkózóbajnok ezután már a vezetők is kezd■■■■■■■ tek emberszámba venni. Kárpáti Károly 1927-ben, a budapesti Európa-bajnokságon a pehelysúlyúak között az ezüstérmet harcolta ki, míg egy évvel később, az amszterdami olimpián a 4. helyen végzett. Ott azonban egy életre szóló sokk érte, amely döntően befolyásolta későbbi sportpályafutását.- Hollandiában láttam először, milyen is a szabadfogású birkózás, s én azonnal éreztem: ezt meg kell próbálnom! így is lett: 1929 januárjában már szabadfogásúként utaztam Párizsba, az EB-re. Végül a dobogó második fokára állhattam fel, s ezzel indult útjára itthon a szabadfogású birkózás. Az eredmények pedig jöt-. tek: Kárpáti Károly 1930-ban és 1935-ben is Európa-bajnok tudott lenni, méghozzá mindkét alkalommal Brüsszelben vitézkedett, de közben eljutott 1932-ben Los Angelesbe is.- Megint nem volt kísérőnk, s hiánya biztosan belejátszott abba, hogy a döntőben 2:l-es bírói döntéssel alulmaradtam. Nem vettem tragikusan a dolgokat. Egyebek között a Testnevelési Főiskolát is elvégeztem. Ez a felfokozott szellemi igénybevétel is szerepet játszhatott az 1936-os, a berlini olimpián az aranyérem megszerzésében. Biztos igaz az állítás, hiszen korabeli leírásokból kiderül: Kárpátit mindig is a fejét használó, gondolkodó típusú birkózóként tartották számon. Nem véletlenül tették meg még a berlini olimpia előtt a magyar birkózóválogatott főedzőjének.- Keresztes Lajost és Matura Mihályt kértem fel arra, hogy legyenek a segítőim, mintha ma azt mondanák: legyenek ők a szakági vezetőedzők. A korán jött megtiszteltetéshez nyilván az is hozzájárult, hogy bár rengeteg kitűnő edző dolgozott a klubokban akkoriban, de testnevelést főiskolai szinten egyik sem tanult. Nagy sikerünknek tartottam, hogy a két, hasonló képességű bajnok, Zombori Ödön és Lőrincz Márton egyaránt olimpiai bajnok lett. Lévén egy súlycsoportban, Zombori választhatott, melyik fogásnemben induljon az olimpián. A szabadfogás mellett döntött, így Lőrincznek maradt a görög-római fogásnem.-Testnevelő tanárként dolgoztam nyugdíjazásomig - váltott a közelmúltra -, a birkózóversenyekre azonban még ma is kimegyek. Feleségemet, sok éven át tartó betegeskedés után, tavaly vesztettem el. Egyetlen lányom jó messzire került tőlem: előbb egy Magyarországon tanult, ciprusi fiatalemberhez ment férjhez, s Ciprusra költözött. A szigetet ért török invázió után kivándoroltak Kanadába, ahol Vancouvertől 500 kilométernyire, Kelavna városában élnek két unokámmal. Sovány vigasz számomra, hogy lakóhelyüket Kanadában a legkellemesebb városnak minősítették... JOCHA KÁROLY
