Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
megvédésében. Másodszor az otthon élők feladata, hogy csatlakozzanak az Ausztria elleni bojkotthoz: Nem hagyhatjuk, hogy mások kaparják ki a mi gesztenyénket! És ha bekövetkeznék a tragédia, ha elindulnának a sziklával és betonnal megrakott teherautók, akkor ott kell lennünk Dunacsúnnál. Mindenkinek, mindanynyiunknak el kell mennünk! És miközben a Duna nekifeszül a még megkötetlen gátnak, s miközben a Duna védelmében ezrek tüntetnek majd a világ fővárosaiban, addig mi ott Dunacsúnon odaállunk a teherautók elé. Ott kell lennie Önnek is! A rendőrkordon százakat meg tud akadályozni abban, hogy odafeküdjenek a teherautók elé, de ezreket, tízezreket nem! Sokat tehet most a hazájáért, azért, hogy visszatérjen a magyar telkekbe az önbecsülés, a közösségi tudat, azért, hogy végre egyszer nekünk is legyen sikerélményünk. Jöjjön el, hozza az egész családot, legyen ott, nagyon kérem, legyen ott! - fejezi be felhívását Lipták profeszszor. Mmjvar Smiá A választási versenyfutás még nem ért véget- nyilatkozta Domokos Géza, az RMDSZ elnöke Kiss Zsuzsának, a Magyar Nemzet munkatársának. Az RMDSZ a Demokratikus Konvenció tagjaként indult a választásokon. Az újságtrónő a Konvenció végrehajtó irodájának üléséről távoztában kérte beszélgetésre Domokos Gézát. A Demokratikus Konvenció jobb eredményekre számított mind a parlamenti, mind az elnökválasztáson. A konvencióba tömörülő pártok valójában nem számoltak azzal a hatalmas propagandagépezettel, amely a diktatúra öröksége, s amely a Demokratikus Front oldalán kellő professzionizmussal működött. Az Iliescu-féle frontszárnyat főként a falusi lakosság segítette győzelemre, főleg azok, akikkel elhitették, hogy a Konvenció előretörése esetén visszatérnek a földbirtokosok, továbbá a volt kommunistákon és párttagokon bosszút állnak. És akik készpénznek vették az olyan megalapozatlan és képtelen ígéreteket, hogy a mezőgazdaságot vagy az ipart két-három év alatt talpra lehet állítani, s így megszüntethetik a munkanélküliséget, a szegénységet és a korrupciót. A kisebb-nagyobb szabálytalanságoktól eltekintve egyébként a választások rendben zajlottak le, égbekiáltó törvénytelenségre nem került sor. Sok volt azonban az érvénytelen szavazat - másfél millió -, s bántó, hogy az RMDSZ- tagság is „jeleskedett” e téren. Felvetődött az a gondolat is, nem osztottak-e szét eleve pecséttel ellátott szavazócédulákat? A két elnökjelölt között 16 százalékos űr tátong. Ez elég sok, de Emil Constantinescunak még vannak tartalékai. A kéthetes kampány alatt bizonyos stratégiaváltásra törekszik, közelebb kíván kerülni a tömegeket foglalkoztató súlyos társadalmi, gazdasági gondokhoz. Felelőtlen ígéretekkel azonban ezúttal sem fogja hitegetni a választókat. Biztató, hogy a magyar nemzetiségű választópolgárok megértették részvételük fontosságát. Az RMDSZ tartott attól, hogy nem sikerül megismételni az 1990 májusában elért eredményeket, de szerencsére kellemesen csalódott mindenki, ez alkalommal még jobban is szerepeltünk. Ami pedig a konvenció elnökjelöltje melletti hűséget illeti, az egyenesen bámulatos. A magyarok körülbelül 94 százaléka Constantinescura voksolt. Domokos Géza az interjú következő részében a jövő esélyeivel foglalkozott. Megállapította: elképzelhető, hogy a megalakuló új román kormány nem lesz hosszú életű, és nem lehet kizárni az előrehozott választások lehetőségét sem. Tény persze, hogy egy esetleges újabb választás sem hozhat lényeges változást a jelenlegi román politikai palettán. De nemcsak az új kormányra vagy az űj parlamentre, az egész országra nehéz idők következnek. Az RMDSZ semmiképpen sem tekinthető vesztes pártnak, még akkor sem, ha a Konvenció nem is került az első helyre. De az RMDSZ-nek meg kell újulnia, ez nem lehet vitás. A parlamenti tevékenység, az úgynevezett politizálás mellett fel kell vállalnia a magyar kisebbség oktatási, kulturális, gazdasági és szociális problémáinak gondjait is, a nemzeti szakintézmények minőségi működését. És be kell következnie a szövetségen belül is az oly sokat hangoztatott polarizálódásnak, ami nyilván nem jelenti azt, hogy a magyarság, amikor érdekei megkívánják, ne tudna egységesen fellépni. IMIIM IMA A kárpátaljai református egyház története A határon kívüli magyar egyházak kutatása a Kádár-rendszer idején tabu volt a történészek számára. Különösen állt ez Kárpátaljára. Ez a terület az 1920-as trianoni béke döntésével Csehszlovákia birtokába került, és az ottani, főleg református magyarok mindenekelőtt magyar voltuk miatt kerültek hátrányos helyzetbe. Ennek a korszaknak a feltárása nem volt érdeke az internacionalizmust hangoztató magyarországi politikai rendszernek. A történelmi pokolgép azonban az 1944 óta megélt kárpátaljai történelemben rejlett. A Szovjetunió magyar- és vallásellenes politikájának 40 ezer magyar életét követelő beköszöntése az egyházakat a lét és nemlét mesgyéjére szorította. így érthető, hogy csak külföldieknek nyílt lehetőségük a kárpátaljai magyar református egyház történetének kutatására. Csohány János a Reformátusok Lapja hasábjain Fritz Peyer-Müller svájci református lelkész doktori értekezését ismerteti. Peyer-Müller a Debreceni Református Teológiai Akadémián szerzett summa cum laude minősítéssel tudományos fokozatot. Két évet töltött családjával Debrecenben a tudós, ez idő alatt kifogástalanul megtanult magyarul és szerencsés kézzel választotta értekezése témájául a kárpátaljai magyar református egyház történetét. Az értekezés teljes tárgyilagossággal, a „külső” szemlélő hitelességével írja meg az elmúlt hetven év kárpátaljai egyháztörténetét. Leírja, hogyan csatolták. azt a területet Magyarországtól az ott élő lakosság jelentős részének megkérdezése nélkül és akarata ellenére először Csehszlovákiához, majd a Szovjetunióhoz. Nagy értéke a dolgozatnak, hogy ismertté teszi a kárpátaljai magyar református egyház történetét. Német nyelven íródott, így a németül olvasók széles tábora számára válik hozzáférhetővé. Készül az értekezés szövegének megjelentetése, és remélhetőleg a magyar fordítás sem késik soká. Ez jelentősen elősegítené a kárpátaljai reformátusság önazonosságtudatának megőrzését és egyházi élete új kibontakozását.
