Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
MŰVÉSZPORTRÉ szurditását, szemben a realizmusnak nevezett látványfestészet illedelmes semmitmondásával. így hát azt is mondhatjuk, nem előzmények nélküliek Kungl György keramikusművész merész újításai sem. Nem előzmény nélküliek, de az előzményektől tökéletesen elkülönülő, sajátos értékeket hordoznak. Hiszen ha megfigyelhetjük is nála azt a szociografikus érdeklődést, azt az érzéket az ab-30 Sok olyan dolog megtörtént, megtörténik napjaink magyar művészetében, amiről néhány évtizeddel ezelőtt azt gondoltuk volna, ha megtörténik is, nem a művészet világához tartozik, hanem mondjuk a hétköznapi élet része, vagy a tudomány, a tömegkommunikáció bármennyire is fontos, de a művészettől mégis idegen eleme. Ki gondolta volna például, hogy a művészet részévé válhat a rádió egyik legprózaibb műsora, az időjárás- és vízállásjelentés. Azután jött néhány évvel ezelőtt Swierkiewitz Róbert, s a váci görög templomban rendezett tárlatán a délután két órakor elmondott vízállásjelentés ritmusára csöpögtette vásznaira a vörös és kék festéket. Az elképzelés csak első pillantásra tűnhet frivolnak és felszínesnek - elég ha arra gondolunk, a bősi s az akkor még tervezett nagymarosi vízi erőmű mennyire megváltoztatta volna a tényleges - és a szellem, a művészet mindennapi minőségét jelző - vízállásjelentés adatait. Itt van azután a másik motívum, a vízfelület hullámai után az ember által megművelt földterület legmeghatározóbb eleme, a barázda, amelyről Solohov után (egyáltalán nem) szabadon, sokáig leginkább csak az jutott a közgondolkodó eszébe, hogy új barázdát szánt az eke. Valamikor Kungl György: New York Ünnepi beszed felett az ég... (mázas kerámia) a nyolcvanas évek elején, amikor még létezett a pici, s a hivatal számára éppen ezért lényegtelennek tűnő Helikon Galéria, egy fiatal művész, Bukta Imre bemutatta itt a szocialista brigádmozgalom szántóversenyének győztes barázdáját. Annak rendje és módja szerint felhasította a vízszintes felületet, belehelyezte a maga faragta apró ekét, s hogy érzékeltesse, mennyire nekihevült a versenynek a szocialista brigádtag, a barázda végén a földre fektette az igazihoz megszólalásig hasonló apró pufajkát is... A megtörténhetetlennek hitt dolgok közül sok megtörtént tehát a korszak magyar művészetében is, és nagyon gyakran éppen e történések fejezték ki a kor ab-