Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
vábbfejlesztője utóda, Miklós Miklós (1836-1868), aki az 1848-as forradalom idején valóságos hadiszállást rendezett be a lelkészlakban - szervezett, agitált. Tevékenyen részt vettek ebben a barátai is: Kemény Farkas báró, Jósika Miklós író, Szabó Lajos. Nekik köszönhető, hogy itt alakult ki az egyik forradalmi központ. Miklós Miklóst Petőfi is nagyra becsülte, ezért szakította itt meg az utazását, amikor Mezőberényből utolsó erdélyi útjára indult, hogy Bemhez csatlakozzék. Tudta, hogy itt hiteles híreket, megbízható barátokat talál. Miklós Miklós munkanaplója szerint Petőfi Sándor négy napot töltött Júliával és a kicsi Zoltánnal Tordán, kirándultak a vadregényes Tordai-hasadékhoz, amely a legenda szerint úgy keletkezett, hogy Szent László könyörgő imájára megnyílt a föld és elvágta az őt üldöző kunok útját. A munkanapló bejegyzése szerint Petőfi és felesége házassági tanú is volt Kiss László és Sebesvári Mária esküvőjén. Nem sokkal ezután a lelkész könyörgésére Petőfi úgy határozott, hogy egyedül folytatja útját. Feleségét és kisfiát a Miklós család gondjaira bízta, s 1849. július 22-én, vasárnap reggel el is indult a szintén Bem keresésére érkező Egressy Gáborral Marosvásárhelyre. A bukás után Petőfinét és kisfiát a Miklós láAz újlordai, szerzetesi eredetű református templom (XV. sz.) Fent: az ótordai református templom (XIV. sz.) A túloldalon: a Fejedelmek Háza (XVI. sz.) nyok menekítették magukkal a kolozsvári Széki-palotába. Miklós Miklósra is üldöztetés várt. A harmadik nevezetes lelkész Fűzi Sándor, a több nyelven beszélő, irodalombarát botanikus volt. Ő indította el és fejezte be - 1904-re - a templomtorony építéséhez szükséges pénz gyűjtését. Nem lehettek túl bőkezűek a tordaiak, hisz negyven évbe tellett. A templomtorony viszont négy év alatt elkészült. Szomorú érdekesség, hogy Fűzi Sándor az építkezés befejezésének évében, 1908-ban halt meg. A tudós pap óriási rózsaligetében 2000 fajtát tartottak számon! Szerette a vidámságot, a jó társaságot. Baráti köréhez tartozott Moldovány György tordai költő, Jókai barátja. így került sor a „nagy mesemondó” tordai látogatására 1892-ben, melyet 93-ban és 94-ben újabbak követtek. A Tordai-hasadékhoz tett vidám kirándulásokon és a Korona szállóbeli esti mulatságokon Jókai kitűnően érezte magát. Persze, mindenütt lelkesen ünnepelték. Hódolói közül - az író örömére - nem hiányoztak a hölgyek sem. Asszonyi nyelven gyorsan meg is érkeztek a hírek hitveséhez, aki azután soha többé nem engedte el egyedül arra a vidékre. Jókai a tordai szép napok emlékére dedikált fényképet küldött Budapestről, amelyet most is őriznek a parókián. Az utódok kötelességüknek érezték a kulturális hagyományok, emlékek ápolását. A lelkészlak valóságos múzeum: patinás bútorokkal, öreg szőttesekkel, kancsókkal s egyéb cserépedényekkel, írásos párnákkal, faragott képekkel. Végigsimítom a gyűjtemény egyik ékességét, a Kós Károly tervezte padkát, és hosszú percekre maga előtt tart a hatalmas vaspántos láda, melyben féltve őrzik a 210 év történetét tartalmazó feljegyzéseket. Mostanában nagyobb a csend, elmaradtak a kézimunkázás fortélyaival ismerkedő diákok. Am a nyári szünidőben ismét visszatér a vidámság, mert a Tordai-hasadékba kirándulók gyakran felkeresik a parókiát is. * A cementgyár „jóvoltából” vastag szürke porréteg borítja a valamikor oly jelentős és híres Tordát, amelyet Orbán Balázs arra is érdemesnek tartott, hogy külön könyvet írjon róla. A lakótelepekre betelepített sok ezer román s a magyarok visszaszorítása, elvágyódása most nem sokakat vonz Tordára, de én a reménykedők táborába tartozom! Reményik Sándor verssoraival búcsúzom: „Kicsi fehér templomotokba / Most minden erők tömörülnek. / Kicsi fehér templompadokba / A holtak is mellétek ülnek. / A nagyapáink, a nagyanyáink. / Szemükben bíztatás vagy vád / Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” ZIKA KLÁRA
