Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
J nyal tévesen. Egyes személyiségek szembeállítása is elhamarkodott volt. A két szöveg összevetése politológiai szempontból sem érdektelen. Az első, az „eredeti” szöveg így fogalmaz: „A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének eddigi politikája elsődlegesen arra irányult, hogy maximálisan hozzájáruljon a romániai ellenzék megerősödéséhez, tehát sajátosan nemzeti célkitűzéseit alárendelte az általános demokratizálódási folyamat érdekeinek.” Tökéletes, pontos és igaz helyzetértékelés. Épp csak hogy ez egy szervezet „belső önértékelése”, s valóban kevéssé lett volna alkalmas arra, hogy tárgyilagos, tárgyszerű érvelést kínáljon az önrendelkezés ügyében - annak a politikai közegnek, amely számára megfogalmazódott: a romániai politikai élet tényezőinek. Az igazságot sokféleképpen meg lehet fogalmazni, az érdekeket is százféleképpen lehet nyilvánosságra hozni, de vitathatatlan, az érvelés rendjén a részérdekeket célszerű egyeztetni „globálisabb” érdekekkel. Az RMDSZ Nyilatkozatának végleges szövegéből kimaradt az „alárendelésre” történő (sértődött) utalás, és megjelent helyette az érdekek egymás mellé rendelése. Ez a folyamat példa értékű. Kár, hogy ritkán fordul elő hasonló jelenség tájainkon. A történethez tartozik, hogy a Nyilatkozat szövegezésével egyidejűén az elnökök (Domokos Géza és Szőcs Géza) közötti vita is elmérgesedett. De ez nem volt akadálya a lényegi politikai fordulatnak, az érdekek egyeztetésének. Budapesten is tovább vitáznak, leveleznek az elnökök. Antall József újból Göncz Árpádhoz fordult a médiaelnökök felmentésének ügyében... A kormánykoalíció és az ellenzék sikertelenül próbált egyezséget kötni. A „médiaháborúról” - amely, íme, folytatódik - néhány sorban csak azt jegyezheti meg a „haditudósító”, hogy vajon mikor veszik észre a háborúskodók, hogy a futó részérdekek már az egyetemes magyar nyilvánosság létérdekeit bántják. A habzó viták felszíne alatt medrét keresi a Duna, határait az ország, a gazdaság próbál lábra állni, a kétkulcsos áruforgalmi adó költségvetést mentő szerepéről, szociális kihatásairól milliók töprengenek - de mindez elenyésző figyelemben részesülhet csupán. A viták figyelemreméltóbbak. Persze, vitában lel nyugalmára a lélek. Az előző rendszer bűnöseitbűneit három éve tartó vita után most már úgy tűnik, hogy egy „érvényét nem vesztett, régi jogszabály alapján” hivatalból üldözni fogják. Emberiségellenes és háborús bűnök nem évülnek el, 1956 pedig háború volt - mondta ki az igazságügy-miniszter. Ebben az ügyben újabb törvényjavaslat kerül a parlament elé, mely törvényerőre emelkedve felelősségre vonná: 1. a háborús körülmények előidézőit, 2. a huszonkét (civil lakosságra leadott) sortűz vezérlőit és 3. az 1956-ot követő megtorlások érdemi résztvevőit. (1992. november 7.) DALI ENDRE Magyar Atlantisz Mint valami elsüllyedt földrészre - Atlantiszra -, úgy tekint a huszadik század végének magyarja az elmúlt hét évtized történelmére. Ez a világháborúktól, deportálásoktól, világrengető eszméknek való kiszolgáltatottságtól agyonterhelt évszázad nemcsak az ország területét csonkította meg, hanem a magyar nép tudatát is érzékenyen érintette: a szétszabdaltságban egyre kevesebbet tudtunk egymásról. A nyelv, a magyar nyelv változatosságában is egységesen tündököl - mint régen. De a történelmi élmények meghatározta, közös kultúrának nevezhető tudás, bizony ma már eléggé különbözik a magyar nép csoportjainak körében. Az utóbbi két-három évben azonban nagyot változott körülöttünk a világ. Újra tudhatunk egymásról. Megismerhetjük azt, amit nem ismerhettünk: a múltunkat. A Magyar Atlantisz lassacskán felszínre kerül. A magyar kultúrához tartozó emberek tudatának felszínére. Ennek az évszázadnak a végén már jó esélylyel nézhetünk szét. Megpillanthatjuk közös énünk elsüllyedt rétegeit - és ismét beépíthetjük a személyiségünkbe. A Magyar Atlantisz felszínre törésének „történetét” krónikákban, évkönyvekben kellenelehetne rögzíteni. Nos, a Magyarok Világlapja szerkesztősége könyvet készül kiadni. Címe: Magyar Atlantisz. 1993 őszén fog megjelenni - és alcíméül ezt írjuk: Magyarok Világlapja Évkönyv 1994. Nem kalendáriumot tervezünk kiadni, hanem könyvet. Könyvespolcra tehető, évtizedek múltán is olvasható könyvet: szépet, hasznosat. Amely csak azért viseli az „évkönyv” megjelölést, mert azt az évet - azokat az éveket - is rögzíteni akarja, amelyben-amelyekben a magyarul beszélők tudatában felbukkanhatott a Magyar Atlantisz. Évkönyvünk megtervezésében olvasóink segítségét is várjuk. Eltitkolt történelmi eseményeket, elhallgatott írókat, feledésre ítélt embereket - és még mennyi mindent kell újra felszínre hoznunk. Kérjük olvasóinkat, segítsenek. írják meg javaslataikat, kérdéseiket - hogy közösen, ezernyi apró kockából összeállíthassuk a Magyar Atlantisz lassan körvonalazódó képét. Várjuk leveleiket, írásaikat, dokumentumaikat. Köszönettel: A SZERKESZTŐSÉG
