Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

A HATÁR TÚLOLDALÁN

Szigorú, szép vidék ez

„Erdély furcsa zuga Európának; meglehetősen eldugott, nehezen hozzáférhető nely. A régi vándorló népek által könnyen barangolható, nyitott alföldről zordon hegyfalaktól elválasztott és körülvett magas fekvésű katlan... Kalotaszeg eredetileg a Vlegyásza lábánál elterülő azt a kicsiny háromszögletű földterületet jelenti, melyet a Bánffyhunyad alatt összeömlő Körös és a Kalota vizei fognak be. Tágasabb értelemben - és ma így értelmezzük mi is és így maga a kalotaszegi nép is - Kolozs vármegyének azt a területét, mely a Kolozsvár nagyváradi vasútvonal, illetőleg országút közén és a két oldala mentén Kolozsvártól egészen Csúcsáig terül el, és amelyet délen a Gyalui-havasok északi, nyugaton a Vlegyásza-havas és a Meszes-hegylánc keleti lába foglalnak be. Egységes és összefüggő területén belül a kalotaszegi magyar pontosan elhatárolt három területet különböztet meg: felszeget, alszeget és a Nádasmentét. A színtiszta, illetőleg túlnyomóan magyar lakosságú falvak száma 39.” (Kós Károly: Kalotaszeg.)

*

Ha kell a fohász és jólesik fohászkodni, annak méltó helye van itt, a magyarvalkói református templomban. Van hol fölfolyamodni, és bár fogyóbanöregedőben is, de van, aki tegye. S aki hittel teszi - nyugodt. Az eredmény nem nagyon mutatkozik. Isten malmai lassan őrölnek a végtelenben, s arasznyi létünk hiába sivalkodik a gyorsulásért.

*

A kapu nyilik, a kapu zárul Türében, s talán-talán, ki

tudja, nyihognak, nyerítenek a lovak. Ezen a vidéken, mint a mesében, minden megeshet. Tudva ezt - nem is csodálkozunk. Csak - mint titkok tudója - beavatottként elmosolyodunk, így van, hogy a kovács-lakatos alkotó- vagy inkább játékos kedve függetlenül az időktől: volt, van, lesz is, ameddig él e mesterség, ameddig lóra, bivalyra patkó kell, szekérre vas, kerékre vasegyenlitő.

*

Lám, a magyarvalkói ház oromzatán a mindenkori pár. Ádám és Éva. Ezek mi vagyunk. És ha tudtunk Neki és fohászunknak hajlékot építeni, hát tudunk otthont is magunknak, társunknak s a kevéske maradéknak. Tiszteljük, megtiszteljük magunkat házzal, himmel, becsülettel, magunk tartásával.

*

A türei kapubálványon venyigéje, gerezddel rakottam Nő, huzakodik föl a kép-