Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
HAZAI KÖRKÉP Édes hazámnak és a közösségnek hasznára... 190 ÉVES AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR 58 Magyarországon az állami önállóság elvesztése következtében a középkor óta nem volt királyi udvar, így nem alakulhatott ki olyan kulturális központ sem, amely fényével, anyagi erőforrásaival megvethette volna az alapjait a később nemzetivé, országossá váló nyilvános könyvtárnak. A XVIII. században művelt és áldozatkész főurak sora létesített jelentős gyűjteményeket, de közülük csak Széchényi Ferenc grófé válhatott nemzeti könyvtárrá. Mi volt az a többlet, ami megkülönböztette az ő bibliotékáját kortársaiétól? A XVIII. század az enciklopédikus jellegű gyűjtemények nagy korszaka volt. Az immár gyakran több tízezres állományú könyvtárak a tudományok egészét felölelték, a legjobb és leghíresebb könyveket akarták egybegyűjteni tulajdonosaik. Széchényi nem ezt az utat választotta. Magánkönyvtárát az 1780-as évek végétől kettős céllal fejlesztette. Bizonyítani kívánta ország-világ előtt a nemzet alkotóerejét a magyar nyelvű, illetve hazai eredetű könyvek és kéziratok - öszszefoglaló névvel hungarikumok - gyűjteményével, másrészt könyvtárával a további nyelvészeti, irodalmi, történelmi kutatásokat akarta elősegíteni. A kiscenki kastélyban felállított bibliotéka tehát hungarikakönyvtár volt, nem pedig enciklopédikus gyűjtemény. A könyvek felkutatásánál igénybe vette a kor neves íróinak, tudósainak segítségét, valóságos ügynöki hálózat alakult ki, jelentve egy-egy fontos mű felbukkanását árverésen, hagyatékban. Széchényi 1799-ben nyomtatásban is megjelentette a bibliotéka katalógusát, ezzel jelentősen megkönnyítette a kutatók munkáját. De fel kellett ismernie, hogy a kiscenki kastélyban nincs megfelelő helyen a könyvtár. Kereste a megoldást, hogyan helyezhetné el az ország szívében, a politikai és kulturális élet központjában, Pest-Budán. Nyugtalanította gyűjteményének halála utáni sorsa is. Túl sok példa lebegett előtte a nemtörődöm örökösök kezén szétbomló, vagy jobb esetben holt anyaggá váló könyvtárakról. István fia ugyan későbA katalógusteremben bi tetteivel mindenben követte apja szellemi örökségét, de hosszabb távon megnyugtatóbbnak érezte, ha a nemzet tulajdonába kerül a könyvtár. Ezért elhatározta: az országnak ajándékozza, „ édes hazámnak és a közösségnek hasznára ” - ahogyan írta. 1802-ben készítette el az uralkodóhoz írt folyamodványát, melyben kérte a gyűjtemény elfogadását. Az engedélyre azért volt szükség, mert Széchényi - amellett, hogy fenntartotta a jogot maga és örökösei számára a könyvtár sorsának figyelemmel kísérésére - egy új közintézményt akart alapítani. Mivel Pesten nem rendelkezett megfelelő házzal, alkalmas középületet kellett kijelölni a gyűjtemény számára, illetve az azt kezelő személyzet fi-
