Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
K.US KAROLY ÉLETRAJZ KULTURÁLIS KÖRKÉP Könyvkóstoló Aradi vértanúk naplói Tragikusan szomorú, de ugyanakkor lélekemelő olvasmányt adott a kezünkbe Katona Tamás, aki a kötetet válogatta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta. A könyv gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok naplóját és feljegyzéseit, Lázár Vilmos 1848-as honvéd ezredes aradi várfogságában kivégzése előtt írt emlékiratát, valamint Schweidel József Aradi fogságom naplóját tartalmazza. A helytállás, az áldozatvállalás, a bizakodás szavait olvashatjuk, a meggyőződését, hogy a tett helyes volt, bár vonjon maga után főbenjáró Ítéletet. Nem kell érzelmesnek lennie az olvasónak ahhoz, hogy a könyv lapozgatásakor elérzékenyüljön, s gondolatban, de akár valósan is, fejet hajtson ezen emlékezetes emberek előtt. És még egy dolgot: az írásokból kitűnik, hogy szerzőik látták, hogy akkori magunkra utaltságunk közepette, annak ellenére is, bomlasztott a széthúzás, a vetélkedés, az önös érdek. Ha képesek vagyunk rá, e fölismerés tanulságunk lehet; ki kellene már valahogyan iktatni a dictumot, miszerint a magyar nem tagadja meg önmagát. (Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1991., Téka sorozat.) B. K. J. Kós Károly: Kolozsvár nyelvét túl lehet harsogni, múltját le lehet tagadni vagy meghamisítani; Kolozsvár embereit félre lehet tolni, el lehet üldözni, Kolozsvár régi, patinás negyedeit le lehetett bontani, lakóit szétszórni, összekeverni, és sokukat ön- 4A gyilkosságba kerget-40 ni. De mi tudjuk, Életrajz érezzük, ismerjük a várost, cseréljék bár naponta az utcák nevét. Kolozsvárt nem lehet meg nem történtté tenni, a ráhordott, rászabadított szenny nem tudja elborítani, mert a Házsongárd beszédes annak, aki érti a nyelvét, a Szent Mihály harangjai üzennek az arra érdemesnek, s Kós Károly sámánarca tükör, melyben föllelheti magát az arra méltó. Igen. Van a Házsongárd, a lassan eluralkodó idegen dugvány ellenére. Van Szent Mihály temploma, bár harangjainak szavát-ritmusát áthangolnák. Van - lelkűnkben - Kós Károly, akit ellenségként kezeltek, s talán ma is annak. Van Ő, és egyre inkább. Lám, előttünk van a könyv, az ember könyve - önéletrajz. Annak az embernek a könyve, aki formát, szót-könyvet, kultúréletet teremtett, és ismerte Bizánc köveit, de Kalotaszeg soványka földjén érezte-tudta otthon magát. Igen, Kós Károly úgy tett, hogy elmondhatta: „Jöhet-Kiállítás nek utánam a fiatalok és folytathatják a munkámat, járhatják az utat, amit én is segítettem törni hittel, jóakarattal...” (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp.; Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991. A kötetet közzétette Benkő Samu.) Ruhákba álmodott élet MT Akár el is késhettünk volna... Talán ez az oka annak, hogy 84. születésnapján, s nem kerek évfordulón köszöntötték a Bajor Gizi Színészmúzeumban Márk Tivadar jelmeztervezőt. A Kossuthdíjas, Érdemes és Kiváló Művésznek ez az első önálló kiállítása. A Magyar Állami Operaház örökös tagjának - ahogy a tárlat is bizonyítja - hallatlanul gazdag a pályája. Életútjáról röviden csak annyit, hogy az Iparművészeti Főiskola textil szakán szerzett diplomát. 1934-ben került az Operaházhoz, rövid időn belül Oláh Gusztáv és Fülöp Zoltán mellett dolgozott jelmeztervező asszisztensként. Kemény évek voltak ezek, mégis felejthetetlenek. „...ma már tudom, az ő magas mércéjük volt a jó iskola, s ez a küzdelem nem bizonyult hiábavalónak” - emlékszik. Első önálló munkája Muszorgszkij Hovanscsina című opera kosztümterve volt 1936-ban, majd két évvel később önálló jelmeztervező lett, miközben a jelmeztárat többször is vezette. 43 évig, 1981-es nyugdíjaztatásáig dolgozott itt, emellett tanított is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola opera tanszakán maszk- és viselettörténetet. Hetven év jelmezterveit bemutatni még egy életmű-kiállításon sem lehet, hiszen Márk Tivadar neve fémjelez több mint 240 operaházi előadást, 24 magyar játékfilmet, ezenkívül számos budapesti és vidéki prózai előadáshoz tervezett jelmezt, s visszatérő vendége a Szegedi Szabadtéri Játékoknak is. Turnai Tímea, a kiállítás tervezője és rendezője az első teremben a művész családját, gyermekkorát, majd a főiskolás évek munkáit, valamint első önálló terveit mutatja be. Külön fejezetet szentel filmes terveinek, a Lúdas Matyinak, a Dérynének, a Hintón járó szerelemnek, a Gábor diáknak, a Szegény gazdagoknak, a Pacsirtának, a Rab Rábynak, a Háry Jánosnak hogy csak néhányat említsünk meg. A legnehezebb munkája - mondja - az Egri csillagok és a Föltámadott a tenger volt, amelyhez 3000 katona viseletét kellett megterveznie. Az operai és balettterveket legújabb munkái, a Simon Boccanegra és a Spartacus zárják. Láthatjuk itt kitüntetéseit, köszönőleveleit, személyes tárgyait. Néhány eredeti jelmezét is elhelyezték, hogy még szemléletesebb legyen a bemutató. Hogy egy kicsit a tervezés időszakába is bepillanthassunk, munkarajzok tárulnak elénk. Érdekesek forgatókönyvei, amelyeken pontosan leírja a színt, a világítást, a költségvetést, milyen anyag kell a kivitelezéshez. Külön vitrinben láthatók könyvillusztrációi. Mai, személyes életéhez is közelebb visz bennünket a rendező, fényképekkel bemutatja otthonát, kedvenc kiskutyáját. Márk Tivadar azt tanulta mestereitől, a színeknek mindig a díszletkép színeiből kell kiindulniok. Kedveli a gyapjút és a selymet. Szerinte a jó jelmez soha nem lehet hivalkodó, „nekem a kifejező és karakteres jelmez a célom” - vallja. Szerinte legszebb munkája a Cina Cignának tervezett kosztüm volt, 12 méteres sleppjével. A Milánói Scalából jött a művész Szegedre vendégszerepelni, s talán ő volt a legérdekesebb Turandot. A legemlékezetesebb A nürnbergi mesterdalnokok, ehhez több mint 200 kosztömüt tervezett. Kedveli Verdit, Erkel Bánk bánját és Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját.
