Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

Aztán az is kiszivárgott, maszlag Mónika hogy parancsra neki kellett Jan°usjeó,ályos volna bennünket, az emígy műnkája egyesített román ötödiket (ő, aki annyit harcolt ez el­len), elsőként bevezetnie a virágkapuk alatt! Nem tud­ta megtenni, megtagadta. Ott, a tanári tanács előtt. Ő beszélte el később nagy­anyáménak. Felállt, mert érezte, hogy idegei nem bír­ják már. Amíg volt egy sze­mernyi remény, nem számí­tott semmi fáradság. De így?... Az igazgató mellett kellett elhaladnia, aki hal­kan sziszegte a fülébe: „Re­mélem, tisztában van a kö­vetkezményekkel!” Amikor az ajtóhoz ért, már elsöté­tült előtte minden. Kitán­torgott valahogy a tanári­ból, pár lépést még tett, az­tán elvágódott a folyosón. Csak Editke látta mindezt, aki a csengőt várta az ajtó­ban, hogy aztán rémült si­koltással rohanjon ki az ud­varra a hírrel. Ott aztán ez a hír volt az olaj a tűzre. Mert ettől a perctől döntöttek a szülők: „automatikusan” nem engedik a gyerekeket iskolába, ha nem tanulhat­nak - mint bármelyik gyer­mek a földön - az anya­nyelvükön. Amit nagy­anyám megtetézett azzal, hogy most rögtön ki fogja az igazgatónak a haját tép­ni, mert hogy ő a ludas az egészben. S ahogy nekibő­­szülten rohangált az általá­nos feszültség közepette, meg is tette volna, de hál’Is­tennek, nem ismerte meg az új igazgatót, így aztán két­szer is elvonult mellette. Két hétig - mindenféle szervek rémisztgetése elle­nére - mi, a magyar gyer­mekek nem mentünk az is­kola felé sem. így aztán kénytelen-kelletlen olyan megoldást kellett keresni, hogy „a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmarad­jon”. Kellett - a föld alól is - egy ötödikes gyerek, ama tizenkettedik, hogy ezáltal visszaálljon megint mind a négy osztály. De nemcsak úgy kellett „színből”, ha­nem valódi hús-vér gyerek, pont ötödikes, aki egész év­ben jelen is legyen az osz­tályban. Senki sem hitte, hogy ez meglesz! S egy szép napon én meg a kishúgom arra ébredtünk, hogy Isten rendelt mellénk egy fiútest­vért, akivel immár együtt já­runk iskolába, és együtt la­kunk. Ez sült ki édesanyám meg keresztanyám sok ti­tokzatos utazgatásából... így történt, hogy október közepére visszaállt az isko­la menete a régi kerékvá­gásba... Történt pedig mindez két hónappal a de­cemberi változások előtt. Bizonyítva, hogy bármilyen körülmények között meg le­het és meg kell őriznünk legdrágább kincsünket: anyanyelvűnket, és az ő is­koláit. ÁGOSTON DÉLINKÉ, hetedik osztályos tanuló, ÜRMÖS (ROMÁNIA)61

Next

/
Oldalképek
Tartalom