Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
20-30 versből kellett kiválasztania azt, amelyik a legjobban megtetszett, amelyet szavalni akar. Érdekes statisztikát állítottam fel: még véletlenül sem kerültek be a válogatásba féltehetségek, dilettánsok, gügyögésre hajlamos versfaragók. A gyerekek ítélőképessége sokszor vetekszik az akadémikusokéval, ha éppenséggel nem szárnyalja túl azokét frissességben. A lírai közhelyeknek számító, legegyszerűbb témákról: magányos fáról, sűrű erdőről, bogárvilágról is csak a legnagyobbak tudtak igazán _ maradandót mondani: Áprily Lajos, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Szilágyi Domokos, Csoóri Sándor, Ilylyés Gyula, Kányádi Sándor. S nagy örömömre versengve választották tanulóink az erdélyi Palocsai Zsigmond verseit, aki manapság talán a legtöbbet árul el a természet és a biológiai életritmus rejtelmeiből. Az iskolai versmondás - sok más, elsősorban esztétikai feladata mellett - éppen ezt a ritmusérzéket és természetesen a képszerű látásmódot fejleszti. Nem kis örömmel kaptam visszajelzéseket osztrák iskolákból: azok a tanulók, akik hét végén hozzánk járnak, hét közben, ott, a német nyelvű gimnáziumokban is sokkal aktívabbak, dinamikusabbak, szívesen vállalnak feladatokat, szerepeket a színpadon, nyilvánosság előtt, és jobban tájékozódnak az európai kultúrában. Viszonylag kevés irodalmat tanulnak az osztrák iskolákban; sokkal praktikusabb és gyakorlatiasabb didaktikai és neveléslélektani célokat követnek, mint például Magyarországon és Erdélyben. Szülők mondják: az az érzésük, a mi munkánk emberformáló ereje sokszor nagyobb, mint az egész heti osztrák iskoláé. De valahol ez is érthető, mert anyanyelven hamarább megnyílik a lélek, s a személyiség könnyebben megközelíthető. A végére hagytam az évzáró ünnepség büszkeségét; a fordításokat és az egyéni próbálkozásokat, hogy ne nevezzem alkotásoknak. Mostanig még minden rendezvényünkön szerepelt egy-két tanuló saját versével, rövid novellájával, s a Bécsi Napló, sőt erdélyi lap is közölt már diákunktól, s természetesen ebben az évfotó: ben sem maradnak ki a műkrf.sz Albert sorból. Az alkotói szabadság szent és sérthetetlen, de megkértük költőinket, prózaíróinkat: zengjenek ez esetben a természetről, ha már tematikus az évzáró műsorunk. Műhelymunkánk legeredményesebb termékei különben a fordítások. Az Ausztriában élő gyerekek kétnyelvűsége természetes adottság, ezért hasznosítani kell. Két fázisa van ennek a munkának. Az első fázisban, amikor még az anyanyelv a domináns, németről magyarra fordítanak szívesebben. Keserű szájízzel és fájó szívvel tapasztalom rendszerint 4-5 év múlva, hogy már a magyar kifejezések, különösen a metaforikus, allegorikus fordulatok megtalálása a nehezebb: ekkor már németül tudnak jobban. Nincs más lehetőség: éberen kell tartani az anyanyelvi érzékenységet, s ugyanakkor kihasználni a nyelvtudásukat a magyar irodalom terjesztésére. A Bécsi Magyar Iskola legnagyobb álma: olyan műfordítói nemzedékeket nevelni, akik eljuttatják költészetünk és prózánk javát a német nyelvterületek olvasóihoz. Áz emigráció mindig is betöltötte ezt a szerepét. Be kell vallanom, hogy szám szerint igen kevesen jutnak el az igényes fordításig. Nem az a baj, hogy nincs elég tehetséges gyerek, hanem az, hogy miután eljutnak az érettségiig, olyan fordulatot vesz az életük útja, amely igen messze vezeti őket a költészettől. Akár egyetemet végez egy itt élő magyar fiatal, akár szakmát, mesterséget tanul, az olyan mértékben veszi igénybe idejét és energiáját, hogy a legtöbb leteszi a pennát, s csak a ritka kivételek, a megszállottak folytatják. Erre az évzáró ünnepségre két műfordítás és egy eredeti, önálló munka készült. Szerény műhelygyakorlatok, de azzal vigasztaljuk magunkat, hogy valamikor a nagyok is önképzőkörben kezdték. No, de nem a művészképzés a feladata ennek a kis iskolának. Ha az itt élő magyarok 10-20 százalékának anyanyelvi érzékenységét, éberségét és főleg tudatát ébren tartja, erősíti, már elérte célját. Ebben a pillanatban egy küszöbön lévő és szépnek ígérkező évzáró ünnepség és irodalmi műsor révén és segítségével teszi ezt. Nárciszmezőn... HEGEDŰS JÁNOS
