Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
A HÓNAP Széthullás vagy helykeresés? Közép-Európa keleti részén földrengésekről - folyamatban lévő vagy készülő „geopolitikai földrengésekről” - írnak az újságok, beszélnek a tévé- és rádióadók. A megjelölés némileg pontatlan, hiszen lényegében semmi nem változik, csupán az első világháború utáni békeszerződések valóságidegen konstrukcióit szétdúlva - megmutatkoznak azok az etnikai és társadalmi viszonyok, amelyeket tartósan semmibe venni: kockázatos történelmi kísérlet. Most éppen a kísérlet kudarcát tapasztaljuk. Az első világháború befejeztével a győztes hatalmak két új államot hoztak létre (Csehszlovákiát és Jugoszláviát), a harmadikat (Romániát) pedig - a jelentős „területi adományok” révén - többnemzetiségű állammá alakították. A néhány évtizedig mesterségesen egyben tartott államalakulatok széthullását geopolitikai földrengésnek nevezni azért túlzás, mert az etnikai közösségek (az általuk lakott területeken) - mint természetes, autonóm egységek egyszerűen csak önállóságra törekszenek... Tehát legfennebb a nagyhatalmi fikciók széthullásáról beszélhetünk. Ebben a kivételes pillanatban a közösségnek nincs „széthullásélménye". Ők úgy tudják, hogy végre a helyükre rázódnak. Nagyhatalmi kényszer nélkül próbálgatják történelmi esélyeiket. A helyzet paradoxona, hogy: ezt gyakran egymás kárára teszik. A nagyhatalmi fikció néhány évtized alatt torz illúziókat is felnevelt egyik-másik kelet-középeurópai kis nép közösségi tudatában. A történelem a rendszerváltozás esélyét kínálja; Kelet-Európa illúzióktól vérzik, őrjöng - és helyben toporog. A rendszerváltozás a „belső” (!) etnikai ellentétektől mentes Magyarországon töretlenül folyik. A három többé-kevésbé csődbe vitt bank, majd a megmentésüket célzó manőverek hetekig lázban tartották a közvéleményt. De éppen ezek a fejlemények, éppen ez a láz jelzi, hogy itt visszafordíthatatlanul működni kezdett egy új rendszer. A jóslatok szerint Szlovákia nélkül Csehországban is felgyorsulnak a rendszerváltás folyamatai. Az újrarendeződő Kelet-Európábán az újfajta állam (és állanrend), nem pedig az új rendszer megteremtése az elsődleges cél a kommunizmus beidegződéseitől nehezen szabaduló, gyakran soviniszta színezetű politikai mozgalmak számára. És az újnak hirdetett állam(eszme) is régi szólamok kíséretében jelentkezik. Romániában - és ebben minden jelentékeny politikai elemző egyetért - nem volt forradalom, a régi gárda a kezében tartja a hatalmat, és az ősszel (szeptemberben) esedékes választásokon is át akarja menteni magát. Románia nincs széthullóban (sőt a hajdan Szovjet-Moldovának nevezett Besszarábiát is bekebelezni kívánja), mégis ezzel a rémképpel ijesztgetik az új rendszerre (és nem régi, nemzetállami frázisokra) vágyó választókat. Jól bevált recept szerint a magyarokra mutogatnak, mint a román állam létének veszélyeztetőire. A központi vezetés kizárta a nemzetiségeket az úgynevezett médiatanácsból, aztán leváltotta a két székely megye (Hargita és Kovászna) magyar nemzetiségű prefektusait. Ezekben a lépésekben a román ellenzék is egyértelműen afféle választás előtti manővereket lát: a központi hatalmat csupán a „magyar mumusra” mutogatva lehet megerősíteni - de mihelyt megerősödött, átmenti magát, akár a választások befolyásolásával is. Átlátható és mégis veszélyes játszma ez. Ugyanis senki nem nyerhet belőle, csupán a régi „nomenklatúra”. A két székely megye lakói tiltakozó nagygyűléseken jelentették be, hogy a magyarok másodrendű állampolgárrá minősítését a sárga csillag kitűzésével kívánják ország-világ előtt nyilvánvalóvá tenni. (Az RMDSZ vezetősége a sárga csillag helyett fehér kokárdát javasolt; érthetetlen, hogy miért, hiszen az egyszerű román ember szemében bármilyen (!) kokárda kitűzése az identitás már-már hetyke világba lobogtatásával egyenértékű - míg a sárga csillag megrendítő jelentését egyértelműen a hatalom által megalázónak, gettólétbe kényszerítettek kétségbeesett védekezésével hozza kapcsolatba. Ha az RMDSZ vezetőségének kokárdás javaslata fog győzni a sárga csillag kitűzésére készülő székelyek ellenében, akkor ez a románok „potenciális együttérzésének” elvesztésével járhat együtt. A fehér kokárdák ellen a Vatra be fogja vetni a nemzetiszínű kokárdákat - és a Székelyföld megmozdulását így mind a románok, mind a nagyvilág szemében kokárdás nemzetiségi villongássá fogja átstilizálni. Holott nem ez volt a cél... A sárga csillagot vállalókkal szemben nem lehet „bedobni” a román nemzetiszínű kokárdákat... Az R M DSZ vezetősége rosszul mérte fel a román társadalom lelkületét, lebecsülte - mert nem ismerte - a hangulati tényezők hihetetlen hatását, amikor fehér kokárdát javasolt a sárga csillag helyett. A székely megyékben történtek hírére nemzetközi bizottság is látogatást tett Romániában, és az őszi választásokat figyelemmel fogják kísérni különféle európai szervezetek. Sajnos, a játszmát, s ennek következtében a „játékszabályokat” is azok kezdeményezték, akik nem akarnak rendszerváltozást. A hatvanas évek kedvenc szava volt az olvadás - akkoriban abban reménykedtek az emberek, hogy a hidegháború után felenged a világ. Nos, azért próbálom a fellazult Kelet-Közép-Európa mai vi-12
