Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-07-01 / 7. szám

- egy, Kós Károlytól 1927-ben tervezett, templomot akarnak - kibővítve - felépíteni Erdővidék központjában, Bárót bányászvá­roska szívében. Lehet, hogy ép­pen Szent Borbálának áldoznának benne a kálvinista bányászok. Ide a holland segítség már megérke-A sepsiszengyörgyi új kolostortemplom A SZERZŐ FELVÉTELE A Csíki utcai katolikus templom ALBERT LEVENTE FELVÉTELE zett. De Bárót unitáriusai sem fémek már a lelkészi lak nagy szobájában. Szórványokkal együtt hétszázra emelkedett az egyház­­község híveinek száma. Kovács Kázmér tervei szerint korszerű kis templomban dicsérik majd az Egy Istent. Alapjai már be van­nak öntve. Az unitáriusok, a fal­vak lakóiból felduzzadt városi gyülekezetek Brassóban, Kőha­lomban, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen kezdtek épít­kezésbe. A brassóiaknak ez lesz a második templomuk. A város­atyák igen szép helyen - a Buka­rest felé fekvő Gyárnegyedben - hagyták jóvá a templom építését. Az Anyavárosban* is a második egyházközség épül. Sepsiszent­györgyön az egykori Vasút utcá­ban - ma Forradalom útja - már emelkedik a fala egy új reformá­tus templomnak. Papp Sándor re­formátus és Török Áron unitárius lelkészek minden lehetőt meg­mozgattak, hogy Háromszék „fő­városának” e két nagy protestáns temploma felépülhessen. Nem­csak a hívek, hanem az Úr építi ezeket a templomokat - hangsú­lyozta egy vidéki lelkész. - 0 kell, hogy munkáljon belülről, 0 kell biztasson, s általa hisszük, és minden vallásos embernek hinnie kell, hogy győzni fogunk.” *Székelyudvarhely Szinte tartózkodik a riporter a kérdéstől, szorongva ejti ki a szót, hisz sejti, hogy lesújtóan negatív a válasz: mennyi összeget adott a Főhatóság ezeknek a templomoknak a finanszírozásá­ra? Es nem nehéz a felelet. Konk­rétan még senki sem kapott sem­mit. Országos-egyetemes gyűjtést rendeltek el, azt fogják - remél­jük méltányosan - elosztani. Kül­földi ígéretre várnak a püspöksé­gek is. Vajon a frissen kiépült fa­lukapcsolatokat - testvérfalvak barátságát - nem volna-e jó kiter­jeszteni a templomépítési akciók­ra is?! Kéz kezet mos alapon, köl­csönösen segíthetnének ezek a kis falvak egymáson. A székelyföldi fenyőanyag helyett - mert ez ke­resett Magyarországon - egyéb segítséget ajánlanának fel a test­vérfalvak. A küzdőtér azonban népes. Ig­­nácz Rózsa városkájában, a Há­romszéki havasok lábánál levő Kovászna-fürdőn a vajnafalvi ro­mánok akarnak templomot építe­ni éppen a város kellős közepébe, a főtérre! Nem csoda, hogy a vá­rosatyák tiltakoznak, főleg város­­rendészeti szempontokat véve fi­gyelembe. Nincs szó arról, hogy ellenkeznének: a román egyház saját tulajdonú területére fogják kieszközölni az engedélyt. Készakarva nem szólunk a ter­vekről. Sepsiszentgyörgyön egyre nő a magyar evangélikusok szá­ma. A barcasági magyar csángók több százra duzzasztották. Kis templomukat ők is ki szeretnék cserélni. Se szeri, se száma azon­ban azoknak a templomoknak a Székelyföldön, amelyeket az utób­bi földrengések megrongáltak. Fő­leg a Csornád hegység és Kovász­­na törésvonal körzetében szenved­tek jelentős károkat. Kézdiszent­­kereszten nagy áldozatok árán mentették meg templomukat. Csomakőrösön a javítások idején megtalálták Csorna Sándor faluja régi - román kori - kis templomá­nak az alapját. Erre épült a jelen­legi templom. A javítások is nagy anyagi áldozatra kényszerítik a la­kosságot. Akik azonban hisznek abban, hogy a templomok a jövő lelki épülésének, az anyanyelvű művelésnek és az identitástudat­nak a tűzhelyei lesznek - azok nem lankadnak. A templomépítés kérdése a Székelyföld peremén már nem­csak az egyházak gondja; az er­délyi összmagyarságé kell le­gyen. Itt az idő, most vagy soha. KISGYÖRGY ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom