Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
I Színház Vendégjátékok, Weekend Az elmúlt színházi évadban több neves külhoni társulat járt Magyarországon. így például - a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében - a bécsi Volkstheater. A Vígszínházban - amelynek épülete a Volkstheateréhez hasonló, hiszen mindkettőt a századforduló híres középület-tervezői, Friedrich Fellner és Heinrich Heller tervezték - mutatták be Lessing Barnhelmi Minnáját. A Moszkvai Zenés Kamaraszínház társulata első ízben szerepelt nálunk. Budapesten egy modern, XX. századi kisoperával, Gogol-Sosztakovics művével, Az orral léptek fel, Szombathelyen pedig Rossini és Mozart egyegy kompozícióját adták elő. A nemzetközi kortárs balettművészeti találkozó, az Interbalett rendezvényén részt vett többek között az Angol Nemzeti Balett, amelynek másfél éve a magyar származású Nagy Iván a művészeti igazgatója, s amely Diana hercegnő védnöksége alatt áll. Fellépett még a Lyoni Opera Balettkara és az Egyesült Államokból érkezett Paul Taylor Táncegyüttes is. Több, határainkon túli magyar kisebbségi színház is vendégszerepeit a fővárosban, illetve vidéken, hírt hozva színházművészetük jelenéről. Tatabányán a Komáromi Jókai Színház mutatta be Móricz Rokonokját, Takáts Ernőd rendezésében. A komáromi magyar színház a Nemzetiben is fellépett, Háy Gyula Mohácsával, többek között olyan kitűnő művészekkel, mint Boráros Imre, Lőrincz Margit, Koncz István, Dráfi Mátyás, Holocsy István. A Szatmári Északi Színház a Nemzeti Színház Örkény-fesztiváljára hozta el a Kulcskeresőket Parászka Miklós színrevitelében. A maroknyi művészi gárda - élén Czintos Józseffel és Bokor Ildikóval - gondolat- és érzelemgazdag, tiszta értelmezésben tolmácsolta a művet. A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata a pesti Arizona Színházból hívott rendezőt, Seregi Zoltánt, aki Ugo Betti Bűntény a Kecskeszigeten című darabját vitte színre. A jelentős művészegyéniségek - V. Csiky Ibolya, Medgyesfalvy Sándor, Fábián Enikő - feszültségtől izzó játéka méltán keltett elismerést nálunk is. S hogy a művészeti életben általában békésebbek, természetesebbek a kapcsolatok román szomszédunkkal, mint több más, fontos területen, mi sem bizonyította jobban, mint a Nemzetiben vendégszereplő kolozsvári Román Nemzeti Színház, amely egy Ionesco- és egy Peter Weiss-drámát mutatott be. A legendás Budai Színkör tűzte műsorára 1932-ben Szenes Andor és Sándor Jenő mulatságos, aktuális játékát, a Weekendet parádás szereposztásban. Csortos Gyula, Apáthy Imre, Zilahy Irén, Békássy István, Latabár Kálmán, Bilicsi Tivadar és Somogyi Nusi hódította meg hajdan a budai és persze a pesti közönséget. A Vidám Színpad pontosan hatvan évvel az ősbemutató után vitte színre a Weekendet. amelyet a nyáron is játszanak a Városmajori Színpadon. Az előadás producere pedig nem más, mint Szenes Andor fia. Szenes Iván, aki nemcsak szerzői vénát, hanem színpadszeretetet és játékos szellemet is örökölt édesapjától. A darab sikere - most is - aktualitásában keresendő. Ami pedig a szerelmi válságot illeti - mert az is akad a zenés vígjátékban -, nos, az úgyis megoldódik... A szereplőkkel megtörténik a csoda: nyernek. S miután átevickélnek a mulatságos bonyodalmakon, rájönnek: „nem kell pénz a boldogsághoz”. A Magács László rendezte előadás erőssége Gálvölgyi János, aki Csortos Gyula egykori szerepében lép színpadra. Mellette Csala Zsuzsa, Lorán Lenke, Nyertes Zsuzsa és Böröndi- kiáltott fel Füst Milán 1909 őszén az Uránia helyiségében megrendezett kiállításon egy Gulácsykép láttán. Noha a Veronai álmok ciklusának e mára elvesztett darabja soha nem lehetett az íróé, évtizedekkel később mégis a birtokába jutott egy Gulácsyönarckép. A Petőfi Irodalmi Múzeum augusztus 31-éig nyitva tartó kiállításán nem Füst Milán írót mutatják be a rendezők, még csak nem is elsősorban a műgyűjtőt, hanem azt, hogyan, milyen képzőművészeti környezetben élt a XX. századi magyar költő. Megtudhatjuk, kik voltak a képzőművészek közül a barátai, s kiket tekintett ismeretlenül is annak. Ké-Tamás szerez kellemes perceket a nézőknek. A premiert követő vastapsot Bodrogi Gyula, a Vidám Színpad direktora törte meg; virággal, meleg szavakkal köszöntötte a szerző, Szenes Andor feleségét, aki ugyanott ült, mint akkor, hat évtizede, huszonkilenc évesen a premieren, az első sor közepén. A sikerhez gratutálóknak Szenes Iván meg is jegyezte: „Nekem könnyű volt, nemcsak apám. anyám is segített!” TARJÁN VERA pet alkothatunk arról is, szemléletükkel, világukkal kik, hogyan hatottak rá, s hogyan váltak a művek alkotórészévé, eszközévé munkájának. A magányos zsenit tehát harmonikus, meghitt kapcsolat fűzte festőkhöz, grafikusokhoz, szobrászokhoz. Bizonyára a New York Kávéházban ismerte meg Rippl- Rónait, Gulácsyt, Vaszaryt, Iványi Grünwaldot. Réti Istvánt, Hatvány Ferencet, Berény Róbertét, s általa a Nyolcak művészeit: Márffy Ödönt, Kernstokot, Czóbelt és Tihanyit is. Az első világháború végén került kapcsolatba Kmettyvel, Nemes Lampérth-tal, Kassák sógorával, Uitz Bélával. Bokros Birman Dezsővel közös orvoshoz jártak kezelésre. Közeli barátja lett: Berény, Bokros Birman, Beck Ödön, Bernáth Aurél, Ferenczy Béni, Tihanyi Lajos, Derkovits Gyula, aki 1921-ben megjelent kisregényéhez, az Adventhez metszetsorozatot készített. Füst Milánnak közel két és félszáz képzőművészeti alkotása volt. Halálának 25. évfordulója alkalmával gyűjteményének a legfigyelemreméltóbb darabjait, mintegy 25 festményt, szobrot és közel 70 grafikát láthatunk a kiállításon. Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József, Berény Róbert, Tihanyi Lajos festményei mellett XVII. századi várábrázolásokat, XIX. századi litográfiákat, továbbá a húszasharmincas évek legjelentősebb hazai grafikusainak, többek között Aba- Novák Vilmosnak, Kernstock Károlynak, Varga Nándor Lajosnak a műveit. Külön figyelmet érdemel Louis Chéron (1660-1720) Pihenő Herkulest ábrázoló rézmetszete, továbbá egy ismeretlen francia művész Buda látképét megelevenítő metszete az 1686-os ostrom után. „A műalkotásnak érzékletesnek kell lennie - írta Füst Milán -, mégpedig úgy, hogy egységes és szuggesztív képet adjon. Úgy kell tehát érzékletesnek lennem, hogy csakugyan és könynyen látomássá teljesüljön ki az, amit odavetek - s ez már az igazi alkotás küszöbe is...” A kiállítást kéziratokkal, fotókkal, néhány, az író személyes tárgyával, bútordaradjával is kiegészítették a rendezők, azért, hogy a művészetekre oly fogékony, alkotó ember világához még közelebb kerülhessünk. így az irodalom és a képzőművészet iránt egyaránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk ezt a különlegesen szép és értékes gyűjteményt. csorba „Uram, ha ezt a képet megvehetném!” Kmetty János: Fürdőzők é. n. (1923-26) 41
