Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
Ki tudja, hányadszor járom végig a szívemnek oly kedves Ma_ros-parti várost, Székelyföld hajdan volt fővárosát, a gazdag történelmi múltú Marosvásárhelyet. A csodálatos harmóniájú Fő tér, a tulajdonképpeni Rózsák tere nyáron pompás virágerdejével, télen pedig hósüveges házaival, a hópelyhektől roskadó hatalmas fenyőivel gyönyörködtet. A város szívében fekvő vár már réges-régóta nem az erdélyi országgyűlésektől hangos. A romantikus környezetben képzeletünkben megjelenik Bethlen Gábor, a Marosvásárhelyet szabad királyi várossá emelő fejedelem alakja. Az 1616-tól mai nevén ismert város többször volt erdélyi országgyűlések színhelye. A vár kopott lépcsőin vonulhatott le II. Rákóczi Ferenc is, amikor 1707-ben Erdély fejedelmévé választották. Közvetlenül a szomszédságban található az úgynevezett Görög-ház, amely Bem apó és Petőfi ittlétének emlékét idézi. Az 1848-49-es szabadságharc kitörölhetetlenül bevésődött Marosvásárhely történelmébe és lakóinak szívébe. A helybeliek közül nem hiszem, hogy lenne, aki ne tudná, hol volt Bem főhadiszállása, honnan indult Petőfi a számára végzetes fehéregyházi (segesvári) csatába s hol állt a székely vértanúk emlékoszlopa. És sorakoznak gondolatban a szellemi örökhagyók: Teleki Sámuel, a két Bolyai, Aranka György, Szász Károly és Köteles Sámuel... Soha nem tudok megilletődöttség nélkül belépni a Teleki Tékába, ahol Teleki Sámuel, Erdély kancellárja két évszázad távlatából máig érvényes útravalóval szolgál. A Teleki család könyvszeretetéről híres sarja ifjúkorától foglalkozott filológiával és könyvgyűjtéssel. Nemes szenvedélyében társa volt a felesége, Iktári Bethlen Zsuzsanna is. így jöhetett létre negyvenezer kötetes, Európa-hírű könyvtáruk, amelyet az erdélyi református egyháznak adományoztak. Teleki Sámuel a könyvtár otthonául emelte a patinás épületet, amelyben ősnyomtatványok és más, magyar vonatkozású könyvek mindmáig egyik leggazdagabb gyűjteményét őrzik. A Fő tér közepén álló park a vásárhelyiek kedvelt találkozó- és pihenőhelye, ahol magam is szívesen üldögélek. Figyelem az embereket és a környéket. Innen mindent belátni, az 1906- ban, magyaros stílusban épült egykori városházát és a művelődési palotát, a régi és új szállodákat. A rokokó stílusú Toldalaghy és az Apolló palota közötti kis tér végén magasodik az Állami Színház modern épülete, melynek felépítése nagy viharokat kavart. Nemcsak azért, mert egy szép barokk templomot bontottak le miatta, hanem mert a külsejével is csak nehezen barátkoztak meg a vásárhelyiek. A színházban estéről estére román és magyar nyelvű előadások váltakoznak. A marosvásárhelyi magyarok igazi lokálpatrióták. Még a gyengébb daraboknál is megtöltik a színházat, a stúdióba pedig egyáltalán nem lehet jegyet kapni. Egy-egy kolozsvári vagy nagyváradi magyar színtársulat vendégjátéka hetekig téma a városban. De nemcsak a színészeket dédelgetik, hanem a képzőművészeket és az írókat is. A helybeli művészek kiállításai sorra eseményszámba mennek. Magyar feliratok? Ugyan kérem! A főtéren Decebalbár és más, hasonló elnevezésű, Columna cégjelzéssel ellátott üzletek nyíltak egymás után, a privatizáció jegyében. Ha a kedves olvasó Színes felvételünkön: A székelyek egykori fővárosa, Marosvásárhely napjainkban FOTÓ:HARAGOS ZOLTÁN nem tudná, ez a Vatra üzleteinek cégjelzése - van belőlük bőven. A madarak pedig arról is csicseregnek, hogy a romániai forradalom áldozatainak megsegítésére létrehozott „Szabadság” bankszámlára befolyt adományok átvándoroltak a Vatra Romaneasca kezelésébe. Van tehát miből privatizálni. Az igaz, hogy Ceausescu uralkodása alatt tízezrével telepítették be a románokat Marosvásárhelyre, s a hetvenszázalékos magyar többség valóban lecsökkent, de arányuk még így is meghaladja az ötven százalékot. Török László, Sütő András egykori helyettese az Új Élet című lapnál, hozzájutott a volt Maros megyei pártbizottság egy szigorúan titkos, belső használatra készült okmányához. E szerint Marosvásárhelynek 1985-ben összesen 154 904 lakosa volt, ebből ötvenhat százalék magyar. A belső utasítás szerint 1990-ig 23 ezer fővel kellett volna növelni a város román lakosságát. Török László véleménye szerint a román nacionalisták a „Covintul Liber” és más lapok hasábjain azért próbálják oly buzgón bizonygatni, hogy Vásárhely lakosságának már ötvenhárom százaléka román, mert azt hiszik, ha többségben vannak, megmaradhatnak pozícióikban. így pedig továbbra is háttérbe szoríthatják a szerintük kisebbségben lévő magyarokat, megakadályozhatják a kétnyelvűség bevezetését, az önálló magyar iskolák viszszaállítását stb. Az tény, hogy a város és a megye vezetőségében alig-alig található magyar. Ünnepi díszbe öltözött a város valamikor patinás református kollégiuma, a Bolyai Líceum. Méltóságteljesen áll előtte a két híres matematikus - apa és fia -, Farkas és János szobra is. Meghatott emberek veszik