Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
téssel foglalkoztak, s elterjedt volt körükben a szedettes szövés, amivel a brassói és a távolabbi szász települések igényeit is kielégítették. Barcaújfaluban a fazekasság volt a legáltalánosabb kiegészítő tevékenység, úgy is csúfolták őket a szomszédfalubeliek, hogy „Újfalusi csángók / Csiporkacsinálók!” Krizbán a habkőkitermelés és a szalmafonás, Apácán pedig a hagymatermelés és a mészégetés egészítette ki a földművelésből származó szűkös jövedelmet. Borica, kakaslövés A hétfalusi csángók nyelvjárása, mesevilága és dalkincse értékes sajátosságokat hordoz, viszonylagos elzártságuk miatt a magyar népi művelődés igen régies rétegeit őrizték meg. Leginkább két olyan népszokás ismeretes a körükben, ami ebben a formában a magyar nyelvterületen máshol már sehol sincs meg. Az egyik a borica tánc, ami a régi európai réteghez Csemátfalusi tartozó körtánc elemeiből h?z, építkezik. „Szertartásszerű fétőzete tánc, erős dinamizmus jellemzi, a táncosok valósággal vetélkednek a szép, délceg, férfias mozdulatokkal”- írja Seres András, Barcaság folklórjának kutatója. A hagyomány szerint II. József 1785-ben vad, katonás jellege miatt betiltotta a táncot, ezért csak az eldugottabb Háromfaluban maradt fenn. Régebben egész farsang alatt, manapság már csak karácsony másnapján járják ezt a szép legénytáncot. A másik sajátos népszokás a kakaslövés, amely a barcasági falvak közül ma már csak Apácán él. Összefüggő dramatikus játék, versekkel, párbeszédekkel, e célra készült kakaslövő íjas puskával. Az első világháborúig élő, azóta már csak táblára festett kakas a célpont. Húsvétkor kerítenek rá sort a nagyobbacska fiúgyermekek. Elgondolkodtató, hogy a barcasági magyar falvak mai napig fennmaradt két jellegzetes népszokása egyaránt katonás jellegű, fegyveres „játék”. Ez aligha lehet véletlen, hiszen a hétfalusiak hosszú évszázadokon keresztül határőrzéssel megbízott, katonarendű, szabad székelyek voltak, mielőtt a szászok jobbágyaivá váltak volna. De még 1849-ben is bátran felvették a harcot az orosz csapatok nyomában betörő románokkal, noha az ellenség nagy pusztítást vitt végbe a védtelen lakosság körében. „Új szita szegen függ” Ez a barcasági falvakban használatos mondás a kihasználatlan lehetőséget, az alkalom elszalasztásának veszélyét érzékelteti. Ilyen hangulat jellemzi ma a hétfalusi csángók társadalmát. A települések városszéli helyzetéből következik mai életük jellegzetessége is. Az 1960-as évek elején a kollektivizálás megfosztotta őket attól a kevés földtől is, ami volt; az erőltetett iparo-