Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

26

Kruj úr, úgy tűnik, a rekeszzománc munkák specialistája is - nekem nagyon tetszett az orosz készítményű, színes „tojás”, a többi cloisonné technikával készült darab csak halvány, rusztikus mása a Fabergémester által készített „igaziaknak”.

A Szent István körút sarkán a budapesti műkereskedelem egyik legrégibb boltja van, amelyet a (közelmúltban részvénytársasággá alakult) Bizományi Áruház üzemeltet az államosítások őskora óta. Hatalmas bolt, valóságos áruház, a festményektől a porcelánokig, bútoroktól a bronzszobrokig, mindennel foglalkoznak benne. Forgalma az utóbbi időben láthatóan megcsappant, aminek oka nem anynyira a magánkereskedések konkurenciája, mint az ember gondolná, hanem az utcán hemzsegő „nepperek”, akik sok reménybeli vevőt, műtárggyal érkező eladót „lekapcsolnak”, mielőtt azok valamelyik legálisan működő boltba jutnának.- Pedig a műkincsek vásárlásánál - mondja Gesztesi Lászlóné, az áruház rokonszenves vezetője - az egyik legfontosabb szempont a biztonság. Ezt a tárgyat megvásárló becsüs, majd utána a felülvizsgáló ellenőr kontrollja biztosítja. Az aukciókra kerülő darabokat a Nemzeti Galéria, illetve az Iparművészeti Múzeum szakértői ellenőrzik.

A vásárolt műtárgyak külföldre szállítását ugyancsak a szakmailag illetékes múzeumok szakértői engedélyezik. A kereskedők, mint Kovács Dezső mondja, ha a vevő kívánja, gondoskodnak az engedély beszerzéséről, de mind gyako-