Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
kai a játékosokkal, akik az edzőjüket is felhúzták a sikernek a legmagasabb csúcsára.- Szerződése a világbajnoki ciklus végéig szól. Mi az elvárás önnel szemben ?- A minimális cél természetesen az, hogy kijussunk a vb-re. Persze, ha ez nem sikerül, már az is előrelépés lenne, ha a válogatott mást játszana, mint a magyar csapatok most. Az a legfontosabb, hogy megteremtsük a magyar labdarúgás jelenét, mert eddig csak múltja volt. És ha nincsen jelene, akkor nem lehet jövője sem. Mindez azt jelenti, hogy elsősorban a játékra koncentráljunk, ne az eredményre. S ha javul a játék, az előbb-utóbb maga után vonja a jobb eredményt is. Ha mégsem jutunk tovább, de a produkció alapján lesz perspektívája a csapatnak, akkor már emelt fővel távozhatok.- Mégis, milyen esélyt ad a magyar válogatottnak?-Tippelni nem szeretek. Nem totóztam Romániában sem, különösen az én mécseseimre nem, mert elfogult vagyok. Ráadásul most még a saját csapatomat sem ismerem igazán. Annyit azért mondhatok, hogy amikor itt játszunk hazai pályán, akkor le kell tagiózzuk az ellenfelet. Persze játékban! Ha nem nyered meg százszázalékosan a meccseidet itthon, akkor ne is reménykedj! Ehhez még idegenből kellene hozni négy-öt pontot. Én így gondolkodom, erre készülök. *- Családjával jött Magyarországra. Kérem, mutassa be a tagjait.- Feleségem, Gyulay Ilona, nagy sportoló volt. Négy olimpiászon vett részt. A román női tőrválogatottal a csapatversenyben olimpiai bronzérmet és világbajnokságot is nyert. Ő jő is a STEAUA-nál versenyzett, majd miután leköltöztünk Váradra, ott edzősködött is, de két évvel ezelőtt abbahagyta. Azt mondta, elég egy edző a házban. Remélem, most majd a lányomat edzi egy kicsit!- Netán ő is kacérkodik a vívással?- Nem, nem. Úgy gondoltam, hogy a tanulásban serkenti. Tudja, Krisztina tizenhét éves, az óbudai gimnáziumba jár, és elég nehéz neki az átállás. Kinn sorra szűnnek meg a magyar gimnáziumok, így csak az első négy osztályt végezte magyar iskolában. Továbbtanulása érdekében ötödiktől román osztályba járt. Persze otthon csak ma, gyárul beszéltünk. Remélem, ez elősegíti a beilleszkedését.- Úgy tudom, hogy van egy fia is.- Igen, Alexandru. O még az első házasságomból született. Most huszonnyolc éves és Svédországban él. Optikai középiskolát végzett, de a kereskedelemben dolgozik. Mondjuk úgy, üzletember.- Hármójukra visszatérve, megfordult-e a fejükben, hogy véglegesen áttelepüljenek Magyarországra ?- Egyelőre még nem foglalkoztunk 'ezzel a gondolattal. Egyrészt nem vagyunk már olyan korban - ötvenöt éves vagyok -, hogy reszkírozzunk egy áttelepülési. Ugyanakkor megmondom őszintén, hogy Nagyváradon civilizált körülmények között éltünk. Van egy nagyon jó lakásunk, és persze odaköt a baráti kör is. Úgyhogy még nem gondoltunk rá. Egyelőre ...- Felesége és a lánya ért a futballhoz? Egyáltalán külön tudja választani a magánéletét a hivatásától?- Nagyon nehezen. Krisztina kevésbé érti meg a labdarúgást és a vele járó munkát. Meg aztán általában keveset is voltam vele együtt, hiszen kilenc évig ingáztam Várad és Bukarest között, s amikor hazamentem, két napig a nyakamban volt. Megszokta a család, hogy otthon mindig velük foglalkoztam. Most persze más a helyzet, de végül is nincs semmiféle probléma. Néha-néha azért kér a lányom, hogy édesapám, gyere már, menjünk ki a vá-A dicső múlt két jeles képviselőjének, Baróti Lajosnak és Puskás Ferencnek bőven van mire emlékeznie. Vajon a maiaknak lesz-e? rosba! Mondom, várjál, nem lehet, meccsre kell menjek! Mire ő: hát hagyjad már, annyi meccset láttál életedben, miért kell még pont azt megnézned?- Kevés szabadidejében mit csinál a legszívesebben?- A feleségemmel mind a ketten színházimádók vagyunk. Sajnos, amióta itt vagyunk Budapesten, még nemigen jutott rá időnk, hogy megnézzünk egy jó előadást. Egyébként ha az irodámból vagy egy meccsről hazaérek, alig várom, hogy megpihenjek egy kicsit, aztán leülök a tévé elé. Különösen a politikai műsorokat szeretem.- Sok kollégájával ellentétben ön nem dohányzik. Mivel vezeti le a kispadon a felgyülemlett feszültségét?- És még nem is szotyolázom. Amikor Törökországban játszottam, láttam, hogy ottan minden magot megesznek. Még a dinnyemagot is! Ez abszolút balkáni szokás! Azt gondoltam, hogy a magyarok le fotó: MTi vannak egy kicsit szakadva
