Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

SPORT Új műsorhoz új férfi kell Erdélyből jött a futballkapitány A magyar labdarúgás hosszú ideje válságban van. Klubcsapataink szinte tör­vényszerűen már az első fordulókban elvéreznek az európai kupákban, és az or­szág első számú futballrep­­rezentánsa, a válogatott együttes is rendre gyengé­nek találtatik, pedig az ösz­­szehasonlítás alapja már régóta nem a legendás Aranycsapat... Magyaror­szág a kontinentális rang­sorban a 20. helyezés alá süllyedt, és az 1986-os me­xikói kudarc óta (a Szovjet­unió elleni 0-6) még esélye sem volt arra, hogy eljusson a világ- vagy az Európa­­bajnokság döntőjébe. A felzárkózáshoz a kö­vetkező lehetőséget az 1994. évi világbajnokság kínálja. Ám az Amerikai Egyesült Államokban sorra kerülő 24-es döntő részvételi jogá­nak kivívásához - a riváli­sok ismeretében - kisebb­fajta bravúrra lenne szük­ség. Ahogy az ilyenkor len­ni szokott - „új műsorhoz új férfi kell" - a selejtező soro­zatra már új szakember, az erdélyi származású Jenei Imre irányításával készül a magyar válogatott. A honi futball történetében ő már a 39. szövetségi kapitány, de abban mindenképp úttörő, hogy ezt a posztot eddig még sohasem töltötte be külföldi, jelen esetben ro­mán állampolgár. * * * Jenei Imre - Arad külvárosában szü­derűiátó lettem, és mint minden gye­■■■■ rek, az iskolán kívüli időt a grundon töltöttem - kezdi a bemutatkozást Jenei Imre. - Nemsokára felfigyeltek rám a helyi nagycsapattól, az ITA-tól, és tizenhat és fél évesen már az első csapat­ban játszottam, s közben stabil tagja lettem az ifjúsá­gi válogatottnak is. Érettsé­gi után meghalt az édes­anyám, s mivel testvérem nincs, egyedül maradtam édesapámmal. (Ő kereske­dő volt, tíz éve, hetven­három éves korában veszí­tettem el.) Nehéz időszak volt. Nem sikerült egye­temre mennem, és behívtak katonának. Persze azonnal igényelte a játékomat az ot­tani honvédség csapata, a STEAUA, így 1956-tól fel­kerültem Bukarestbe. Ti­zennégy sikeres esztendőt töltöttem a klubnál, tizen­kétszer a román felnőtt vá­logatottba is bekerültem. Játékos-pályafutásomat két­éves törökországi vendég­­szerepléssel fejeztem be. Időközben elvégeztem a Testnevelési Főiskolát és már edzőként tértem vissza a STEAUA-hoz. Először gyerekekkel foglalkoztam, később másodedző lettem, majd rám bízták az első csapat vezetését. Játékosko­romhoz hasonlóan edzősé­­gem idején is több román bajnokságot és kupát nyer­tünk, de a legnagyobb siker az volt, amikor 1986-ban el­hódítottuk a Bajnokcsapa­tok Európa Kupáját!- Ezután hívták a román válogatott élére . ..- Elég nehezen váltam meg a STEAUA-tól, de ak­kor az volt, hogy nem oda mész, ahova akarsz, men­nem kellett! Igaz, a nemzeti együttesnél több volt játé­kosommal továbbra is együtt dolgozhattam, és vé­gül ki is jutottunk az 1990- es olaszországi vb-re.-Az eddigiekből kitűnik, hogy ön Romániában sikeres ember volt. Magyarországon

Next

/
Oldalképek
Tartalom