Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
még nem szóltunk a Magyar Segélyegyletről és a vidékiekről. (Córdobában, Villa Angélában és Barilocheban működik magyar kör, illetve egyesület.) Lesz összefogás? A sok egyesület tavaly elhatározta, hogy létrehozza az ARMSZ-t, az Argentínai Magyarok Szövetségét. Elnöknek Kesserű István professzort, tiszteletbeli elnöknek pedig azt a Major László nagykövetet választották, aki működésének két éve alatt az argentínai magyarság teljes elismerését vívta ki. A siker azonban nem következett automatikusan. Ahogy Kesserű István fogalmaz:- Felülről indítottuk el a munkát, úgy gondoltuk, ha már elkezdjük a főzést, mindenki hozzáadja majd a sok jót, a paprikát, a fűszereket. Csak dolgozzunk! Az alakuló gyűlésen mindenki ott volt, Pax Hungaricát akartunk teremteni, mert úgy gondoltuk, hogy könynyebb lesz majd így szót érteni az argentínai hatóságokkal, a magyar szervekkel és az itteni társ-emigráns szervezetekkel. Sajnos, tévedtünk. Itt is támadott az ősi morbus hungaricus, a viszály. Ami nem is csoda, hiszen mint hallottam, „a vitézekrott, Keszthelyen, majd Budapesten volt orvos, és közben mindvégig aktívan sportolt. „A Pannóniában eveztem, és bizony sok tréningre volt szükségem, hogy lépést tartsak a nálam nagyobb, erősebb fizikumú evezősökkel.” A Keresztény Közösségi Párt alelnökeként a politikába is bekapcsolódott - s a háború után az emigrációt választotta. ötvenhét esztendős volt, amikor Argentínába érkezett. Különböző sportegyesületeknél dolgozott - orvosként, de feketemunkában. (Mint arról már szó esett a cikkben, Argentínában egyetlen bizonyítványt sem honosítanak.) Ezt megelégelve, hetvenéves korában beiratkozott a La Plata-i egyetemre, és hetvenöt évesen megszerezte - ismét - az orvosi diplomát. Három éven át hetente ötször reggel négykor kelt, hogy beérjen az egyetemre ... Ma már nem praktizál, de tanácsot szívesen ad. Tavaly Laci fia kereste meg - tőle a történet -, fájt a válla.- Hány éves is vagy, fiam? - kérdezte tőle Laci bácsi.- Hatvannyolc múltam.- Fiam, te öregszel. Ez reuma, és ezért fáj a vállad. örülj neki.- ???- Ha az ember elkezd öregedni és valamije nem fáj, akkor az már nem is működik. Ami működik, az fáj. Menj el a klubba és ússzál. „Elmentem a klubba - folytatta a történetet ifjabb Csík László -, és tizenöt hossz után jobb volt. Húsz után viszont nagyon fájt. Mondtam az apámnak, mire azt felelte: hatvan hosszat kell úszni, akkor már nem fáj.” Egyébként a legmókásabb élmény ehhez a csaknem hetvenesztendős „fiúhoz” kapcsolódik. Arról faggattam ugyanis Laci bácsit, hogy miként alakul az étrendje. Gyorsan megadta a választ. Naponta háromszor eszik, reggel tízkor tojást, teát, ebédre levest és húst és feltétlenül gyümölcsöt, este hat-hét körül pedig könnyű vacsorát, tojást, virslit. Ezután jön az olvasás, tévézés - szemüveg nélkül.- És mit iszik, Laci bácsi?- Megiszom naponta kétszer másfél deci bort.- De papa - szólt közbe a „gyerek” -, nem veted meg a whiskyt sem. Mire a bácsi felcsattant:- Hát aztán te mindent jobban tudsz. Még hogy whiskyt! Semmiféle whiskyt nem iszom ... Csak rumot. S felém fordult:- Ezek a taknyosok mindenbe beleütik az orrukat! Magyar templom a Buenos Aires-i óvárosban. A 30-as években a közönség nem fért be a padsorokba - a téren állt a tömeg tői az elvtársakig” mindenki ott volt. A tét sem kicsi. Az argentínai magyarság mintegy 20 százaléka vesz részt a szervezeti életben, és a cél az, hogy a 80 százalékot is bevonják. De pontosan kik - és mibe ? Most éppen vajúdik az alakulás ügye, de ha érzetem nem csal, előbb-utóbb megtörténik a kézfogás. Ha másként nem, azon az alapon, amit a rádiós Száraz István így fogalmazott meg: „Minden becsületes magyarnak, aki kivül él az ország határain, minden gondolata azon van, hogy a kis országnak, ahonnan származunk, jobb jövőt biztosítsunk.” Vajon kik és mikor fogják végre nyugtázni ezeket a távolból érkező szép szavakat és gesztusokat? Mikor telik végre valamelyes viszonzásra? Irta és fényképezte: HALÁSZ GYÖRGY27
