Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
kifosztása és megszüntetése. A főkolomposok köztársasági bársonyszékeket kaptak jutalmul, köztük a hírhedt Kertész Mihály. Ő lett a „népminiszter”. Emlékezetes mondása a következő volt:- Ha én, mint magyar, nem félek Szerbiától, akkor a szerbek miért félnének tőle?! A vajdasági szerb őslakosságnak szólt ez az intelem, mert mint minden józan gondolkodású ember, ők sem lelkendeztek a bizánci viszonyok terjeszkedéséért. Kertész Mihályról pedig kiderült, hogy egy szót sem tud magyarul. (Az újságok nem is írták többé magyarul a nevét, megmaradt Mihalj Kertesnek.) Ezt megelőzően a vajdasági választásokon sok magyar rá szavazott, mert kire szavazzon, ha nem a listán lévő egyetlen magyarra? Nem tudom, Slobodan Milosevic ismeri-e Domonkos István Kormányeltörésben című versét, a jugoszláviai magyarság létének legnagyobb költeményét? Egy szakaszát sejtheti, mert mindig előkotorja a megfelelőt: „... én lenni én nem tudni magyar élni külföld élet pénz nyelv zászló himnusz bélyeg elnökök vezérek • előkotorni megfelelő ott ahova érek mi meghalni mindnyájan úgyis téves csatatéren...” „Előkotorni megfelelő” - ezt csinálja a szerbiai hatalom. Szerbiában, illetve nálunk, a Vajdaságban. Ugyanis háromféle, háromszintű törvény van érvényben: a tartományi, a köztársasági és a szövetségi. Szerbiának a két tartományra - Vajdaságra és Koszovóra - azért van szüksége, hogy az államelnökségben Szerbia eleve három szavazattal startoljon. Három azonossal, mert amikor a koszovói - mellesleg albán - tag egy alkalommal nem úgy szavazott, mint a szerbiai nagybácsija, Milosevic köztársasági elnök, egyből leváltotta. Vajdaságban ilyesmi eleve nem fordulhat elő, mert az államelnökség vajdasági tagja koszovói szerb. A csonka államelnökség szövetségi rendelete alapján történnek a törvénytelen tömeges és erőszakos mozgósítások is, hiszen „Szerbia nincs senkivel sem háborúban”. (Ezt Milosevic köztársasági elnök jelentette ki.) Horvátországgal - úgymond - ugyanis a horvátországi szerbek hadakoznak, a hadsereg „csak védi” a veszélyeztetett, védtelen népet. Amikor Nagy-Szerbia megteremtéséről esik szó, akkor ez - úgy mondják - csak a maradék Jugoszlávia megőrzését célozza. Számukra az sem okoz gondot, hogy a nyelvhasználati, az oktatási és minden más, a nemzeti kisebbségek jogait korlátozó törvényeket magyaráznunk kell. Amikor pedig az ellenzékinek számító sajtó (például a Magyar Szó, a 7 Nap) megzabolázásáról kell dönteni: akkor a vajdasági - még egypárti, a kommunista időkből ránk maradt - Tartományi Képviselőház jól bejáródott és kitűnően dirigálható szavazógépezetét indítják be. írta és fényképezte: DORMÁN LÁSZLÓ ÚJVIDÉK Szentiászlói menekültek Zánkán
