Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

első értékpapírok. Ezek a klasszikus kötvénynek vol­tak nem minden ideológiai sallangtól mentes változa­tai. Ekkor még a népi (álla­mi) tulajdon kizárólagossá­gát hirdető ideológiának megfelelően nem lehetett szó a tulajdonosi jogokat megtestesítő részvényről. Nem gondolt senki a má­sodlagos értékpapírpiacra sem, elképzelni sem lehetett még az értékpapírokat adó­vevő és ebből nyereségre szert tevő magánembert, az ún. „spekulánst”. A nem mindig tökéletesen működő gazdasági automatizmus ebben az esetben közbelé­pett: megvolt a lehetőség és az érdek a kötvények keres­kedelmére, megszületett hát nemsokára a piac is. A nyolcvanas évek köze­pétől kezdve megjelentek a központosított piac első csí­rái, először egy kötvényfor­galmazási iroda, majd en­nek nyílt napjai, ahol a ve­vők és eladók szabadon ta­lálkozhattak egymással. A kétszintű bankrendszer bevezetésével megnőtt a pi­ac intézményi résztvevőinek száma. Az „új” bankok ha­marosan Értékpapír-keres­kedelmi Megállapodást hoz­tak létre, nemsokára meg­született ennek operatív szerve, az Értékpapír-keres­kedelmi Titkárság. Ez utób­bi szervezésében került sor 1988 januárjában az első úgynevezett tőzsdenapra, amelyet azonban még csak hivatalos szférán kívül ne­veztek igy. A szocialista gazdaságtól idegen tőzsde kifejezést olyannyira kerül­ték, hogy hivatalosan Ma­gyarországi Értékpapír In­formációs és Kereskedelmi Centrum szervezését kezd­ték meg. Az értékpapírtör­vény megalkotása után több mint kétévi előkészítés után 1990 júniusában nyílt meg ünnepélyesen a Buda­pesti Értékpapírtőzsde. Érdemes megjegyezni, hogy nem az 1948-ban fel­oszlatott tőzsde alakult új­ra, hiszen az ártőzsdét is magában foglalt. Valamint: eltérően a nemzetközi gya­korlattól, nem jegyeznek devizákat és nemesfémeket, ezért hivatalos neve nem ér­téktőzsde, hanem értékpa­pírtőzsde. A Budapesti Ér­tékpapírtőzsdén részvé­nyek, kötvények, valamint állampapírok foroghatnak. Nem hiányzik természete­sen az árutőzsde sem, ez egyidejűleg Terménytőzsde Kft. néven kezdte meg mű­ködését. Az első fecskék A megnyitással egybe­esett az IBUSZ Rt. részvé­nyeinek tőzsdei bevezetése. Ez volt több mint negyven év után az első nyilvánosan kibocsátott részvény, és el­ső volt a Budapesti Érték­papírtőzsdére bevezetett papírok közül is. A kibocsá­tás és a bevezetés igen sike­resnek bizonyult, az árfo­lyam rövid idő alatt több­szörösére nőtt, a forgalom a kezdeti napok lelkesedése után azonban alábbhagyott. Az első hónapokban csak néhány részvény forgott a tőzsdén, az első bevezetési hullám az ősz folyamán vo­nult le, 1991 elején újabb papírokat vezettek be, az év második felében a bevezeté­sek száma visszaesett. Jelenleg 19 vállalat rész­vényei forognak, részben jegyzett, részben forgalma­zott kategóriában. A meg­nyitás után egy ideig kötvé­nyeket is adtak-vettek, 1990/91 fordulójára azon­ban teljesen eltűnt a tőzsdé­ről ez a fajta papír. 1991 nyarán került kibocsátásra az első „inflációs” kötvény, azaz a - kötvénykibocsátá­sokat megbénító - jelentős mértékű infláció megjelené­se óta ez volt az első új ki­bocsátás. Ezzel a papírral újra megjelent a kötvény a piacon, és a sort folytatta ősszel az államkötvény, amely viszont az első állam­papír a Budapesti Értékpa­pírtőzsdén. FOTÓ: MTI Gátló és ösztönző tényező A tőzsde megnyitása óta, figyelembe véve a beveze­tett papírok mennyiségét, a forgalom mélyen a lehető­ségek alatt maradt. Különö­sen akkor tűnik jelentékte­lennek az árfolyamértéken számolva átlagosan néhány millió forintnyi napi forga­lom, ha tudjuk, hogy a tőzs­dén kívül ennek többszörö­se talál gazdára. A kibonta­kozás hiányának az oka egyrészt a technikai feltéte­lekben - illetve ezek kezdet­legességében -, másrészt a gazdasági környezetben, harmadrészt a jogi szabá­lyozásban keresendő. A technikai feltételeken (például értékpapírok fizi­kai mozgatása, elszámolási rend, elhelyezés, informáci­ós rendszer) lehet a leggyor­sabban és legegyszerűbben javítani, a munkálatok foly­nak. Jelenleg a magyar gaz­daság dekonjunktúrát él át, jelentős mértékű az inflá­ció. A tőzsdével és értékpapí­rokkal kapcsolatos jogi sza­bályozás a rossz gazdasági környezet hatását nem el­lensúlyozza, sőt sok esetben kifejezetten a tőzsdén kívül­re tereli a forgalmat. A jog­szabályok megalkotására, illetve módosítására jogo­sult szervek, jelesül a tőzsde autonóm irányító szerve, a tőzsdetanács és a parla­ment, dilemma előtt állnak. Az értékpapír-forgalom és különösen a tőzsdei forga­lom biztonságát szolgálni hivatott szigorú szabályok akadályozzák is a magyar piac kibontakozását. A sza­bályok enyhítése azonban esetleg már a kialakulás idején lehetőséget teremte­ne arra, hogy rossz irányba fejlődjön a piac. Természe­tesen a fejlődés legalább ilyen mértékben függ a gaz­daság helyzetétől, aminek a jobbra fordulását az érték­papírpiac résztvevői külö­nösképp remélik. DOBÓ FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom