Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
Ugyanakkor a legfájóbb, hogy a volt szocialista országokban a határok ledöntése helyett felerősödött a nacionalizmus - ez pedig megöli a barátságot, a szeretetet, a nemzetek közötti együttműködés lehetőségét. Ezért rossz a közérzetem. De ugyanezeket tapasztalom a sakktársadalomban is. Judit megerősíti az apja helyzetértékelését:- Igen - mondja -, rossz a sakk-közérzet is. Itt, a mostani versenyen is tapasztaltam ezt. Igen sokan drukkolnak ellenünk. Én csak azt tudom, hogy egészen más érzéssel játszom mondjuk Hollandiában, mint itthon, Magyarországon. Arrafelé nincs olyan, hogy az emberek mások ellen drukkolnak. Végül is én sokkal jobban éreztem az ottani versenyen magam. Egyszer azt is tapasztaltam Amszterdamban - sosem fogom elfelejteni hogy a Polgár nevet már ki se írták az újságok, csak azt, hogy Judit. Itthon pedig sokan jönnek hozzánk a szemünkbe vigyorogva, a hátunk mögött meg mondják az ellenkezőjét. Én ezt a velünk szemben megnyilvánuló rosszindulatot igen gyakran érzem. Persze ez engem a sakk szempontjából nem szerel le, fordítva, valamilyen plusz erőt ad. Gyakran nem is azért akarom megnyerni a versenyt, mert mondjuk 15 Élő-pont jár érte, hanem azért, hogy megmutassam, csak azért is. Hát igen, csak azért is, hogy nekik ne legyen jó napjuk.- Pedig ma már sokkal jobb a helyzet - mondja Polgár László -, mint néhány évvel ezelőtt. Akkor százból 99 drukkolt ellenünk. Ma ott tartunk, hogy százból már sokkal több drukkol nekünk. Zsófiához fordulok:- Maga sem szereti az ilyen magnós riportereket?- Csak a magnójukat nem kedvelem! Nem szeretek nyilatkozgatni. (Ámde - szól közbe Polgár László - az apjával vitatkozni igen.)- Az más - folytatja de annyit elmondhatok, az idén egy kicsit jobb ered-Polgár Judit a sakk Oscar-díj átadóünnepségén. A nemzetközi sportújságírók szavazata alapján még 12 évesen kapta teljesítményéért zás, a háború. Sok sakkbarátom van mindenfelé s van köztük horvát és szerb is. Ezért mondom mindannyiunknak, hogy a békének drukkolok.- A külföldön élő magyarok, ahol játszunk, mindig EH JENOTH—Hn #NOV(PKOMPt, IPIEM #H0VIPH® ményt szeretnék elérni, mint tavaly. Sőt az eszperantó vizsga mellett a gépjárművezetői vizsgát is szeretném letenni. Már ki is néztem egy Volkswagen Pólót magamnak - most még Zsuzsa kocsiját kóstolgatom. Most a hét idegen nyelven beszélő Polgár Zsuzsát, a legidősebb nővért vallatom:- Maga sem szívesen nyilatkozik?- Nem, annak ellenére, hogy bár a családban mindenki jól beszéli a nyelveket, külföldön mégis engem bíznak meg a szóvivői feladattal. Én is jóval szívesebben játszom, mint nyilatkozom. Nem szeretek politizálni, de azt tudom, a legfőbb kívánságom, hogy béke legyen. Szörnyű, hogy közeledik felénk a széthúA túloldalon: a Polgár-lányok a Magyar Férfi Szuperbajnokság színhelyén felkeresnek bennünket - veszi át a szót Polgár László. - Ez jólesik nekünk. Az is jó, ha büszkélkednek velünk, de azért aki igazi magyarnak vallja magát, az tegyen minél többet azért, hogy az ország minél hamarabb fölemelkedjen. Az emberek dolgozzanak többet, legyenek becsületesek. Szememben nem az az igazi magyar, aki csak dumál. Csak fecsegni vagy frázisokat pufogtatni, ez a legkönnyebb a világon. Dolgozni az egyénért és a közösségért, a társadalom érvényesüléséért - az nyilván sokkal nehezebb.- Ez viszont minden népnek a feladata, nemcsak a magyarnak.- Igen, ez így van, de én soha nem csináltam titkot abból, hogy mindig igyekeztem a magyarságomat a
