Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-07-01 / 7. szám
26 HAZAI KÖRKÉP A MESEAUTÓTÓL A FORGÓSZÍNPADIG Perczel Zita újra itthon Meseautó, Duna-parti randevú, Budai cukrászda - az idősebb korosztály bizonyára jól emlékezik ezekre a sikerfilmekre, s bennük a tüneményes fiatal lányra, Perczel Zitára. A művésznő ötvenöt esztendő után ismét hazai színpadra lépett! Perczel Zitát legutóbb 1936- ban láthatta a színházba járó pesti publikum. Egy évvel később ugyanis Párizsba szerződött. 1940-ben Amerikába ment, majd a háború után ismét Párizs következett. A családja - három gyermeke - kedvéért „ment ki a színházi világból". Huszonhatodik éve él Rómában, s közben hazahazalátogatott egy-egy filmszerepre: játszott Mészáros Márta Örökség és András Ferenc A dögkeselyű című Filmjében. Februárban pedig újra a magyar deszkákra lépett, a Budapesti Kamaraszínház - a volt Józsefvárosi - mutatta be Noel Coward Forgószínpad című darabját, amelyben Perczel Zita mellett Lukács Margitot, Pártos Erzsit, Máray Terit, Feleki Sárit, Mensáros Lászlót, Barta Máriát, Zolnay Zsuzsát, Lengyel Erzsit, Lontay Margitot, Moldován Stefániát láthatta a közönség. A Katona József Színházban találkoztunk, a Három nővér előadása előtt, mert Perczel Zita imádja a színházat, szívesen tölti ott az idejét nézőként is.- Feltétlenül írja meg, hogy két nagy boldogságom van - kezdi a beszélgetést az egyik az önök lapja, a másik pedig a Színházi Élet! Nagyon szeretem mindkettőt. Az önökét azért, mert az egész világ magyarságáról beszámol, nagyon érdekes cikkek vannak benne. A Színházi Életnek pedig római tudósítója vagyok, tehát azon túl, hogy megtudhatom a lapból, mi történik Pesten, magam is hírt adok a színházi eseményekről. Most, hogy itt vagyok, hiányzik is, hogy nem írhatom a római tudósításokat.- Hogyan került a Budapesti Kamaraszínház színpadára ?-Tavaly novemberben a Hunnia moziban vetítették régi filmjeimet, közönségtalálkozó kíséretében. A tévé is rögzítette az egyiket, december 22-én adták. Másnap Rómában csöngött a telefon, hogy elvállalnám-e a Coward-komédia egyik főszerepét.- Nem bánta meg, hogy igent mondott?- Nagyon hiányzik a családom, a lányom és a nyolcéves unokám, akikkel együtt élek. De még a 24 éves unokám is, aki többször elkísért már Pestre. Szerencsére annál a kedves, baráti családnál, ahol Pesten lakom, két gyerek is van, akik nagy szeretettel vesznek körül. Kicsit zavart, hogy nem vagyok hozzászokva a pesti próbaritmushoz. Párizsban délután 2-től 6-ig próbáltunk, az előadás pedig este 9-kor kezdődött, tehát a délelőtt szabad volt. Itt viszont már hétkor fel kell kelnem, hogy 10-re a színházban legyek. Kettőre már nagyon elfáradok, pedig délután még a szerepet is tanulni kell.-A partnereivel milyen a kapcsolata ?-El vagyok ragadtatva tőlük! Lukács Margittal együtt jártunk a Szilágyi Erzsébet Leánylíceumba, a Színiakadémiára először engem vettek fel, utána őt. Pártos Erzsivel még a Vígszínházban játszottunk együtt 1933-ban, a Lányok az intézetben című darabban. De a többi „lány” is mindmind aranyos, nem beszélve Mensárosról...- Gondolta volna, hogy egyszer még visszatér a hazai színpadra?- Eszembe sem jutott! De nem térhettem ki a lehetőség elől. Egy hetvenen felüli színésznőt alakítok, aki beköltözik egy színészotthonba, ahol egykori riválisával találkozik... Nem kér egy mentolos cukrot? Én ezt szopogatom a dohányzás helyett...- Elégedett a pályájával?- A Nemzetiben és a Vígszínházban olyan partnerekkel játszhattam együtt, mint Bajor Gizi,
