Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
22 KILÁTÓ PATAKI FARAGÓK KÁRPÁTALJÁN Bajuszt ereszt a hintafa Sárospatak és a kárpátaljai Visk folyamatosan bővülő kapcsolatának újabb fejleménye, hogy az elmúlt nyáron, pataki faragók szorgos munkája nyomán, a viski főtér mentén szép játszótér termett. Hogy hogyan, ezt eleveníti fel az egyik résztvevő írása. A huszti járáshoz tartozó nagyközségbe érve a „Magyarból” érkezőnek jóleső-meglepően mindenütt magyar szó hallatszik, az utcák nevei magyarul is ki vannak írva, és a boltok feliratai magyar nyelven is hirdetik - a semmit. Nem is a boltokból élnek az itteni emberek. Gazdálkodik valamennyi, mint ahogyan azt udvaraik mutatják, ahol minden tenyérnyi hely kihasznált. Jószág és növény mindenütt. A rádióban a Kossuth adó szól, televíziójuk a pesti műsort sugározza. Őrzik ízes nyelvüket, s hitük sem kopott meg. Igen fájó az nekik, ha ezek után a tájékozatlan magyarországi diák azon csodálkozik levelében, hogy mi módon kerültek ők a Szovjetunióba s honnan tudnak magyarul. íme, a magyar oktatásügy, amely arcul csapta a történelmet. Vasárnap lévén, nem engednek bennünket dolgozni. Szentségtörés lenne. Bár szorít az idő, kissé örülünk is neki, legalább szét tudunk nézni. Ránkbólint az öreg harangláb, viski ácsok remekműve, agyafúrt csapolások díszpéldánya. Hétfőn nagy hévvel kezdődik a munka. Hatalmas tölgyfarakásból válogatunk. Egészséges anyag, a Kárpátok termette. Deszkái szinte asztallapnyiak. Fogy is az erdő rendesen. Ültetni is kéne, nem csak vágni... Hamarosan megszólal a fakopácsok kara. Pikkelyt harapnak a kapircsok, vésők; kicsik és nagyok, sűrűn pengők és tompán vaskosak. Mindenki megleli hangnemét: a „fűrészpor”, a „tuskó”, a „rönk”, a faragó, a címfestő, a tanár. Zenévé nemesül a munkazaj. Gyümölccsé formálódik az akarat. Önfeledt pataki vésők a máramarosi hegyek alatt. A nagy múltú Sárospataki Faragótábor iskolázta őket valamikor. Kezük által a legmakacsabb cser is ékítménybe szelídül, bajuszt ereszt a hintafa, rózsát nyit a libikóka, napot formál a pad oszlopa. Megannyi régi minta, magukban hordozva eleink tömérdek tapasztalat adta üzenetét. Motívumok jelbeszélve, átplántálódva. A gyermekeknek, hogy megtanulják: gyökér nélkül nincsen korona. így gondolják ezt Balázs István és Stók Béla is, a két örökmozgó, akik a helybéliek közül megszervezték a munkát, és egyáltalán nem kímélik magukat. Mint ahogy Eötvös József, a magyar iskola zenetanára sem. Azután íjgyártó Béla és asztalosbrigádja, akik mindenben segítenek. Egyszerű emberek, nagyszerű lélekkel. Hamar feltérképezik hozzáállásunkat, s meggyőződve a határozott szándékról és a felismerhető képességekről, magukévá teszik az ügyet, és összefonódik a két csapat. Ők is tudják, közös az érdek: a játszótérnek szombatra állni kell. Hajnaltól alkonyaiig tart a küzdelem az idővel. Növekszik a fáradtság és az izgalom, de az egyakarat és a bizalom végig enyhítőleg hat. Viski emberek jönnek szétnézni. Ki ételt hoz, ki italt, ki biztató tekintetet. A munkakezdést egyre korábbra tesszük, mégis éjféltájt jutunk nyugovóra. A közös vacsorák, amelyeket más-más család áll - szinte versengve - a jókedv színterei. Magunkban azonban arra gondolunk, mire jutottunk ma, s hová kell holnap. Mígnem elérkezik a péntek délután. A faragott alkotások a helyszínen kiterítve telepítésre várnak. A telepítők azonban kissé késlekednek. Úgy látszik, hogy a lakosság nem nagyon hitt az eredményben. A döntő lökést a beinduláshoz az idős Sári József, Visk tiszteletre méltó, tudós polgára adja, aki korát meghazudtolva, két fiával elkezdi a beállításhoz szükséges gödrök kiásását. Példamutatása és a játékelemek látványa végül is odavonzza a lelkes, segítő erőket. Szombaton délre minden a helyén áll. Óvodások érkeznek, kezükben magyar és ukrán kis papírzászlókkal. Rövid átadási ceremónia után az édességekkel terített játékszereket boldogan veszik birtokukba a gyerekek. Az öröm egyetemes, felülemelkedik a nemzetiségi hovatartozáson. Faragott játszótér díszeleg Visken. A pataki és viski mesterek kézjegye. Megannyi nyom az erős cserfákon. Még több a szívekben. Búcsúzunk. Összeölelkeznek a gondolatok, torkokra szorulnak az érzések, s csordulásra törnek. BALOGH ISTVÁN AMERIKAI OLVASÓINK FIGYELMÉBE Lipták professzor kukoricakampánya Sokszorosított levelet küldött el szerkesztőségünkbe a bősnagymarosi vízlépcső elleni tiltakozó mozgalom egyik vezéregyéniségeként megismert, az Egyesült Államokban élő Lipták Béla. Gondok, régről cipeit terhek garmadáját sorolva állapítja meg
