Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-12-01 / 12. szám

Történelmet idéző fényképek Megfakult fényképeket nézünk. A Legújabbkori Történeti Múzeum Fény­képtárának féltve őrzött (azelőtt zárolt) emlékeit. Varga Béla elcsodálko­zik, most először valóban megilletődik.- Hát így megőriztek bennünket a Budai Vár­ban? Nézzük a felvételeket és emlékezünk.- Na látod, ez itt Gaál Gaszton temetése. Még 1932-ből. Bogláron Tildy Zoltán mellett haladunk a temető felé. Tildyt nagyon kedveltem, jóravaló refor­mátus lelkész volt. Gaál Gaszton halála után ő a kis­gazdapárt ügyvezető elnö­ke. A háború után minisz­terelnök, később köztársa­sági elnök. Becsületes em­ber, bár az oroszoknak túl­zottan hitt. Később, 1956- ban ráfizetett, újból börtön­be került.- Minden évben megem­lékezünk Gaál Gaszton ha­láláról. Ez itt 1946-ban, lát­hatod, Nagy Fereric minisz­terelnök. A jobbján Be­­reczky Albert képviselő. Tudod, hogy ő Apponyi Al­bert természetes gyermeke? Nézd meg: tökéletesen ha­sonlít is rá!- A Parlamentben min­dig Tildy mögött ültem, amíg elnök nem lettem. Előttem Rákosi Mátyás, Dobi István miniszterel­nök-helyettesek. Rákosi na­gyon hiú ember volt. És borzasztóan érzékeny, mert alacsonykára sikeredett. Bogiári kenyérrel fogadják 1991. július 13-án. (Tőle jobbra dr. Kovács Miklós polgármester) A Magyar Köztársaság Nagy keresztjét Göncz Árpád köztársasági elnök adja át- Vaskos tréfákat csak Kovács Béla, a kisgazda­­párt főtitkára engedett meg magának. Ezek ketten igen­csak odamondogattak egy­másnak. Egyszer díszbeszé­den ültünk együtt. Majmol­ták a nyugatiakat, az urasá­­gokat, így aztán ebéd után afféle kávézgatás követke­zett egy meghitt sarokban. Kovács Béla mereven nézte Rákosit, aki egyre idege­sebb lett. Nem bírta tovább, megszólalt: „Mit bámulsz, Béla?” „Mátyás, Mátyás! Nézlek, nézlek! Neked nincs is nyakad. Hova te­szem a kötelet?” Rákosi el­sápadt. De akkor még nem tudtuk, hogy végleges leszá­molásra készül. Nemsokára el is hurcolták Kovácsot.-A Parlamentben is ilyen volt a hangulat?- Nem. Az szent hely volt. Eleinte szemtelenked­­tek egymással a képviselők, de rendet teremtettem.- Hogyan?- Kitiltottam azokat, akik nem adták meg a tiszteletet a másiknak. És még a tiszte­letdíjukat is megvonattam. Ez volt a legérzékenyebb pont akkoriban. Mindenki előtt tekintélyem lett, hi­szen konszenzussal válasz­tottak meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom