Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-10-01 / 10. szám

gai kiküldetésemből nem tértem haza. Feleségem és gyermekem már korábban Angliában éltek.- Hogyan indult élete, pá­lyája új hazájában, az Egye­sült Államokban ?- Elég keservesen. Állást nem vállalhattam, mert hi­vatalosan nem számítottam emigránsnak. Volt ugyan pár ezer dollárom, de ah­hoz nem akartam nyúlni, féltem a létbizonytalanság­tól. Szerencsére bekerültem egy művésztársaságba. Et­től kezdve én is abból él­tem, amiből ők: bábszínhá­zi előadásokat tartottunk, iskolákban, partikon, meg egyéb helyeken. Közben marionettbábukat is készí­tettünk és árultunk. Szóval, kínos időszaka volt ez az életemnek, minden szépsé­ge, izgalmas kalandja elle­nére is. Újdonsült barátaim­mal sokat töprengtünk, ho­gyan lehetne ebből a nehéz, bizonytalan helyzetből ki­mászni. Aztán egyikünknek az az ötlete támadt, hogy galériát kellene nyitnunk. Ott azon nyomban össze is írtam, ki mennyivel tud az alapításhoz hozzájárulni. Aztán kibéreltem egy bor­zalmasan lerobbant, elha­nyagolt lakást, amit egy olasz belsőépítész barátunk segítségével rendbe hoz­tunk, művész barátaink pe­dig hozták a képeiket, és 1950 novemberében a New York-i 53. utcában megnyílt a Nagy Gallery.- Ettől kezdve csak a galé­riával foglalkozott?- Nem, dehogy! Amikor 1953-ban amerikai állam­polgár lettem, elhelyezked­tem a bankszakmában. Szükségem volt a rendsze­res jövedelemre, mivel a mecénási szerep, a galéria fenntartása rengeteg pénzt emésztett fel. Még akkor is, ha közben olyan szeren­csénk volt, hogy társam, John Myers találkozott és összebarátkozott egy millio­mossal, aki hat éven át Fi­zette a galéria bérleti díját, csupán azért, mert kedvelte a modern művészeteket. Neki köszönhettük, hogy megengedhettük magunk­nak azt a luxust, hogy Fiatal tehetségeket fedezzünk fel, és támogassuk őket. Leg­alább száz művész indult a Nagy Galériából, s közülük legalább huszonötüket ma már az élvonalban, a leg­jobbak között tartják szá­mon. A negyvenéves évfor­duló alkalmából nemrég ki­állítást rendeztünk a galéria gyűjteményéből, olyan mű­vészek alkotásából, akik a Nagy Galéria támogatásá­val indultak pályájukon.- Említene néhány nevet a legkiválóbbak közül?- A Laguardia Hallban megrendezett kiállításun­kon láthatóak voltak Rémé Bouché, Helen Frankentha­ler, Jane Freilicher, Robert Goodnough, Alfred Leslie, Larry Rivers, Dwight Rip­ley képei is. De még hosz­­szan sorolhatnám azokat a neveket, akik azóta az ame­rikai képzőművészet legen­dás alakjai lettek.- Még mindig kettős életet él? Továbbra is dolgozik a bankban és a galériában is?- Már réges-régen, csak­nem húsz éve visszavonul­tam a bankszakmából és azóta csak a galériának dol­gozom. Közben persze a ga­lériát többször bővítettük, így temérdek tennivaló, munka van vele, tehát nem unatkozom. A galéria hírne­ve pedig igényességre köte­lez és arra, hogy a követke­ző generációk számára megőrizzük a modern mű­vészet remekeit. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA Nagy Tibor, a New York-i galériás (baloldalt) Stanley Boxer festőművésszel

Next

/
Oldalképek
Tartalom