Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
lakosai, főleg az iskolások gyűjtötték össze, de kölcsön adtak néhány száz kilót a szomszédos Bölön község lakói is abból a színesfémből, amelyet Bölöni Farkas Sándor ott felállítandó szobrára szántak. Közadakozásból hozták össze az egyéb költségeket is, volt aki több száz kilométerről vagy más kontinensről juttatta el a Kriza Alapítványhoz a szoborállításhoz felajánlott összeget. ről elszármazott érdeklődő. A monumentális portrészobrot Jecza Péter, ugyancsak Háromszékről származó temesvári szobrászművész készítette. Az erdélyi viszonyokra jellemző módon a szobor kiöntéséhez szükséges bronzot a község Az emlékmű előéletéhez Az hozzátartozik az is, hogy az ünnepségen elsg világháború előtt ÖSZ- fotö: szegyűjtötték már egyszer a albert szükséges pénzt, ugyancsak levente közadakozásból, amelyet ■■■■■■ aztán háborús kölcsönként sodortak el a világégés eseményei és Erdély Trianon utáni sorsa. Nyolcvan esztendőnek kellett újra eltelnie, hogy szobrok állítására is lehessen gondolnia az erdélyi magyarságnak. Többek között ez is magyarázza azt, hogy a tudományos és kulturális képviselet is enynyire népes volt, hogy az ökumenikus istentiszteleten az erdélyi vallásfelekezetek magas szinten képviseltették magukat, és az unitáriusok esetében dr. Kovács Lajos, Erdély püspöke is részt vett. A nagyajtai Kriza szoborral és a szülőházon 1882- ben elhelyezett emléktáblával eggyel szaporodott azoknak a háromszéki településeknek a száma, ahová a magyar művelődéstörténeti emlékek után kutató turistáknak érdemes ellátogatni SYLVESTER LAJOS kát. A hathetes elméleti oktatást s a kéthetes könyvesbolti gyakorlatot kulturális programok és kirándulások egészítették ki. A MKKE először a Hargita megyei Könyvterjesztő Vállalattal vette fel a kapcsolatot, ők választották ki azt a huszonöt főt, akik elsőként érkeztek Magyarországra. Dercsényi Szilviától, a hargitaiak lelkes „osztályfőnökétől" megtudtam, mennyi önkéntes felajánlás érkezett a tanfolyam céljaira. A Hat Síp Alapítvány támogatásával indultak el, de ez nem fedezte volna az összes kiadást. A hargitai csoport például ingyen lakott Szentendrén, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kollégiumában, a Volán Közlekedési Vállalat térítésmentesen szállította őket, színház- és operajegyeket kaptak és múzeumi belépőket. Mindenütt szimpátiára talált ez a kezdeményezés, mindenütt megértették, mit jelent az, hogy szakképzett könyvesbolti eladókkal segíthetik a nemzeti megmaradásukért küzdő magyar kisebbségeket. Az itt kapott szakmunkásbizonyítványt, a megegyezés értelmében, otthon is elfogadják. A többségükben családanyák gyermeki rácsodálkozással szívták magukba a rengeteg információt. Valósággal mámorosak voltak attól, amit magyarországi tartózkodásuk alatt kaptak. Mintha ködbe vesztek volna az otthoni lét nehézségei, csak azt ismételgették, hogy egész eddigi életükben összesen nem jutottak annyi történelmi, irodalmi, általános magyar műveltségi ismerethez, mint az itt töltött hetek alatt. Ferenc Kornélia, a Hargita Megyei Könyvterjesztő Vállalat „könyvet postán” szolgáltatásán dolgozik, tíz éve érettségizett, továbbtanulásra nem volt lehetősége. Mint mondja, élmény számára, hogy végre tanulhat, főleg történelmet, amiből oly keveset tud. És nem tud betelni a magyar filmekkel, de azt is itt tanulta meg, hogyan kell egy reklámot megfogalmazni. Albert Ida ugyanennél a vállalatnál a kereskedelmi részleg munkatársa, ők osztják el a könyveket a magyarlakta területek üzleteiben. 1990 októberében járt először Magyarországon, s amíg az újabb három hétre visszajöhetett, nem fogyott ki otthon a mesélnivalóból. Addig nem nyugszik, amíg a férjét s a fiait nem tudja elhozni. O különösen a hétvégi kirándulásokat emlegette. Pannonhalmát, Tihanyt, Veszprémet. A Sepsiszentgyörgyön dolgozó Vajda Anna számára ugyancsak a magyar történelemmel való ismerkedés volt a meghatározó élmény. Gergely Jolán Nagybányáról érkezett - húsz éve könyvkereskedő. Megdöbbentő adattal szolgált: a város hajdan hetvenöt-nyolcvan százalékban magyar volt, az arány mára négy és fél százalékra csökkent. Az ottmaradottak mindent megtesznek a magyar nyelvű kultúra megőrzéséért. Z. K.
