Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
5 vánt három-három alelnök kinevezését. Nincs itt ehelyütt elegendő terünk annak bemutatására, hogy mi is szólna az egyik fél - s mi a másik érvei mellett. De az a meggyőződésünk, hogy nem is igazán ezek a fontos kérdések, hanem két olyan vonulat, amely csak megjelent e konfliktusban. Az egyik az új kormány és a tömegkommunikáció viszonya. A választások utáni első félév az állandó kölcsönös vádaskodás jegyében zajlott e téren, melynek jegyében mindkét fél gyanakodva tekintett a másiknak minden olyan lépésére, amely őt érintette. Az idei év elejétől azonban a kormány számos területen határozott lépéseket kezdett tenni azért, hogy a koalíciós erők is „fontos hadállásokhoz” jussanak. (Ez az egyik miniszter kifejezése - a konfliktus kapcsán.) S mint várható volt; ezzel újra kiéleződött az MDF-SZDSZ viszony, hiszen a választások másnapjától kezdve éppen a tömegkommunikáció irányításának kérdéseiben volt közöttük a legnagyobb véleménykülönbség. Az alelnökök kinevezésének hercehurcája mögött tehát a szokásos régi vita tér vissza; ki mit, mikor irányíthat, és előre megjósolható, hogy nem lesz béke egyhamar. Az ügy másik vetülete nem kevésbé tanulságos. Ez a köztársasági elnök és a miniszterelnök egymáshoz való viszonyának kérdése, amit csak bonyolít az a tény, hogy formálisan ugyan az ellenérdekű pártok tagjai, azonban mindkettejüknek össznemzeti szerepüknek kellene lennie. A köztársasági elnöki pozíció közjogi legyengítettségét ellensúlyozza az elnök személyes presztízse, s ily módon nem jelentéktelen konfliktusról van szó. Nem az első - s feltehetően nem is az utolsó - alkalom, amikor egy-egy döntés jogosultságát, alkotmányosságát a két csúcson eltérő módon ítélik meg - s a magam véleménye szerint ez a világ legtermészetesebb eseménye akkor, ha tényleg komolyan veszszük azt, hogy az új rendszernek a hatalommegosztás modelljére kellene épülnie. A kettejük közötti konfliktus az elmúlt év tanulságai szerint kivétel nélkül mindig azt jelezte vissza - ha valami nem volt rendjén: tehát újragondolandó. Ennyiben ezt a konstrukciót - a sok dühödt pártpolitikai alapú értékeléssel szemben - az új rendszer egyik leggyümölcsözőbb vívmányának tartom. Lehet mindig mindent újragondolni, mert van rá garanciális megoldás. Egyébiránt, szükségünk is lesz az „újragondolás” fegyelmező erejére. Délről hetek óta hallótávolságból dörögnek a fegyverek, északon meg mindenáron törésig akarják vinni a vízlépcső ügyét - a maguk jóvára. A keleti határvidék perspektíváit meg nem is érdemes emlegetnünk. Szóval, lesz miért itthon kiegyensúlyozottan, körültekintően, minden fontos konfliktusforrást számbavéve politizálni. Más lehetőség jó ideig úgysem marad. Budapesten. 1991. augusztus 2-án KÉRI LÁSZLÓ AMERIKAI MAGYAR ORVOSSZÖVETSÉG A bárszéktől a creditig Mint oly sok nyugati magyar egyesülés, szervezet, az Egyesült Államokban tevékenykedő Amerikai Magyar Orvosszövetség is baráti összejövetelekből nőtte ki magát tekintélyes, elismert testületté, amely ma már az orvosok számára kötelező továbbképzési creditet is biztosít. Az első, még „bárszékeken zajló” összejövetel, mint azt a társaság, szerkesztőségünkben járt két vezető tisztségviselőjétől, dr. Krisztinicz Ivántól és dr. Matolcsy Sándortól megtudtuk, huszonhárom évvel ezelőtt volt. A nem professzionálisan szerveződő baráti, magyar orvosközösség azonban, ahogyan azt az eltelt idő igazolta, többre volt hivatott. Megszerezték a buffalói egyetemtől (New York állam) a továbbképzésre szóló felhatalmazást, s nyílt - természetesen angol nyelven folyó - konferenciái egyre nagyobb ismertségre és elismertségre tettek szert. Az alapító atyák célul tűzték ki a kanadai és USA-beli fiatal, magyar orvosok szakmabeli támogatását, s hogy ezt eredménnyel művelték - művelik -, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy száz aktív tagjuk többsége ma már fiatalabb az alapítók nemzedékénél. Az Amerikai Magyar Orvosszövetség évente rendezi kongresszusait a floridai Sarasotában. Az ifjú kollégákat e célra alapított díjjal is ösztönzik előadások tartására. Mint Krisztinicz és Matolcsy doktorok elmondták, a magyarországi változások után kötelességüknek érezték, hogy megtegyék, ami tőlük telik a magyar egészségügyért; irodalom és információ, eszközök és know-how-ok átadásával, közvetítésével. Delegációjuk tagjai, itthon járva, három helyszínen húsz-húsz embernek - orvosoknak és nem orvosoknak - tartottak továbbképzést az újraélesztés elméletéről és gyakorlatáról. Miért pont erről? Mert, mint azt a laikusok is tudják, a hirtelen szívhalálozási statisztika megdöbbentő Magyarországon. Egyébként erről is előadott legutóbbi sarasotai tudományos ülésükön a hazai (nyíregyházi központú) Szív Alapítvány képviselője. Ez, a még tavaly őszi összejövetel (Az orvostudomány haladása 1990-ben címmel) az eddigi legsikeresebb volt. Az előadások az orvostudomány szinte minden ágát képviselték, s nemzetközi jellegét svédországi, angliai, németországi és magyarországi előadók adták. A szövetség huszonharmadik tudományos ülését ismét a floridai Sarasotában tartja ez év október 27. és november 1. között, s tagjai közé várja az érdeklődő amerikai és kanadai magyar kollégákat, annak érdekében is, hogy még hatékonyabb segítséget nyújthassanak az óhaza egészségügyének. R .
