Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-07-01 / 7. szám
12 POSTALÁDÁNKBÓL Az Új Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. MA SEM ELŐFIZETHETŐ... Örömmel vettem kézbe az Új Magyar Hírek legutóbbi számát. Igen vonzó a köntös, de fontosabb az, ami benne van, s ahhoz csak gratulálni tudok! A tartalom bővülése, a szerkesztés stílusának változása érdekesebbé, őszintébbé varázsolta lapjukat, amelyet mindig szívesen olvastam, de „találkozásaim” igen alkalomszerűek voltak. Kézből kölcsönkaptam néha, amikor bátor emberek „belopták” az országba. S még így is tartotta a lelket bennünk, hiszen soraival kitartásra buzdított. Sajnos most sem lehetett előfizetni lapjukra - nem volt benne az előfizetési katalógusban. Ezért oly nagy az örömöm, hogy az „Egy olvasó egy olvasóért” akció jóvoltából olvasója lehetek, s nemcsak én, hanem iskolánk minden tanára. Köszönöm, köszönjük! KARÁCSONYI IBOLYA magyartanár. Maroshévíz, Románia KÉSIK AZ ÚTLEVÉL Az 1991. áprilisi kiadású Új Magyar Hírekben örömmel olvastam a cikket „Miért késik az útlevél?” címmel. Több információt tudtam meg belőle, mint a washingtoni követségtől, levél és telefonálás által. De valami mégsem stimmel! Mint olvasható volt, a Belügyminisztérium körültekintő vizsgálatot indít. Ennek jogosságát ugyan beismerem, de ilyen hosszú ideig? Kérem, én a kitöltött kérdőívhez mindenféle iratot csatoltam, amit csak kértek a tájékoztatóban, anyakönyvi és házassági kivonatot, pontos leírást, fényképeket, illetéket stb., stb. Ezt mind ajánlva küldtem el a követséghez. Elfogadták, az irataim - szerintük hiánytalanok és megfelelőek voltak. De ennek már tíz hónapja, és útlevelem még mindig nincs! 1974-ben mint hétéves kislány hagytam el a hazámat. Mit lehet olyan nehezen megállapítani a múltamban? Itt, az USA- ban két héten belül kaptam meg az útlevelemet. Szépen néz majd ki Magyarország, ha a jövőben is minden ilyen lassan fog elkészülni! A cikkhez visszatérve, dr. Nagy Károly, a hatósági főosztály helyettes vezetője szerint a létszámukat nem lehet növelni, mert amikor a „nagy érdeklődési hullám lefut", akkor mit kezdenének a „felduzzasztott apparátussal". Akkor miért nem vesznek fel például ideiglenes munkaerőt? Mindenfelől azt hallom és olvasom, hogy nagy a munkanélküliség minden ágon. Itt szeretném megköszönni a szerkesztőségnek, hogy minden információ - nem csak útlevéllel kapcsolatos -, amit a múltban is olvastam a lapban, világos magyarázatot nyújtott. MAGDA M. MACLEAN CHARLOTTESVILLE, VA, USA * Érdeklődéssel olvastam az Új Magyar Hirek 1991. áprilisi számában a Miért késik az útlevél? című közleményüket, és arra a következtetésre jutottam, hogy Emest Kiss és Böröcz urak útlevél helyett magyarázatot kaptak. Magyarázatra valószínűleg nem lenne szükség, ha az útlevél kiadására vonatkozó jogszabályok a kérelmező és nem a felelős hatóságok céljait szolgálnák. Talán az egyetlen, ami magyarázatra szorul, a meghatározás, hogy ki kaphat olyannyira áhított hazai útlevelet. Érdekes lenne tudni, hogyan tudják Budapesten eldönteni, hogy ki mikor és milyen körülmények között hagyta el az országot. És miért szükséges ezt tudni? A legtöbb országban nem így kezelik az útleveleket. Ha pl. nekem útlevélre van szükségem (kanadai állampolgár, USA-beli lakos), telefonálok a kanadai konzulátusnak Chicagóba, ott azonnal postára teszik az erre vonatkozó nyomtatványokat, és ha ez a szükséges mellékletekkel rövid időn belül viszszakerül hozzájuk, az útlevél tizennégy napon belül postán megérkezik. Nincs szükség arra, hogy bárki Ottawába, vagy USA útlevél esetén Washingtonba utazzék. Ha a jelenlegi eljárás nem bürokrácia, akkor jó lenne tudni, hogy mi a bürokrácia használatos meghatározása. JOSEPH L. GOMBKÖTŐ MUSKEGO, WISCONSIN, USA VIGYÁZAT, MENEKÜLTEK! Újságjuk 1991. áprilisi számában megjelent „Átmeneti emberek” c. cikküknek írója, Dési János és a tárca nélküli miniszter, dr. Gálszécsy András ugyanabba a hibába estek, mint amilyet a nyugati, ún. liberális, békepolitikusoknál nap mint nap tapasztalunk. „Ezeket az embereket nincs hova visszafordítani - írja Dési János -, és ha már itt vannak, akkor kenyeret kell nekik adni.” Talán nem hallott még arról, hogy Magyarországon is van elég nyomorgó, akiknek szintén lakást és kenyeret kellene adni? „Most a Nyugatnak kell segíteni - írja nagy bölcsen -, hogy európai módon elláthassuk a menekülőket.” Próbálja talán az újságíró úr a munkanélküli német munkásnak megmagyarázni, hogy pl. azért, mert a világ első burgonyatermelő országában, a Szovjetunióban a termés 75%-a nem kerül el a fogyasztóhoz, hanem a földön vagy a raktárakban elpusztul, most neki kell majd az ún. menekülőket eltartania. Miért mindenért a Nyugat legyen felelős? Azok, akik azt hiszik, hogy Nyugaton még most is fennáll a meggazdagodás lehetősége, nagyon tévednek. Ezeket az embereket a saját hazájukban fel kell világosítani, ha másként nem megy, igenis vissza kell küldeni, és ne mindig mástól várják a segélyt, hanem otthonukban teremtsenek rendet. Nincs messze az az idő, amikor a nyugati országok adófizetői nem fogják tűrni ezt a politikát, és olyan robbanás következik, ami nemcsak a vétkes politikusokat fogja elsodorni, hanem a Nyugatra tömörülő idegenekre is végzetes következményekkel járhat. SZALAY KÁROLY KÖLN, NÉMETORSZÁG KONCERT - SZEGÉNYKONYHÁÉRT Nagy sikerű koncertet adott a budapesti Városháza dísztermében a Bach Zenekar, a kiváló, Svájcban élő Farkas András vezényletével. A Mozarthangverseny szólistája az ugyancsak Svájcban élő, nemzetközi ismertségű Csapó Éva művésznő volt. Hálás köszönet illeti a művésznőt, a karnagyot, Bálint Gábor művészeti vezetőt és feleségét, Bálint Judit hangversenymestert s a zenekar minden tagját, akik jótékonysági céllal léptek fel, még az útiköltségre sem tartottak igényt. A hangverseny bevételét a Magyar Vöröskereszt szegénykonyhája javára aján-
