Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
48 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK és mi, illőn a rendkívüli alkalomhoz, ünneplőben és ünnepélyes hangulatban igyekeztünk a protestáns, azaz a régi temető irányába. Valahonnan harangszót hozott felénk a szél. A vágtázó felhők ötpercenként beborították az utcát, ilyenkor alig tudtunk egyméternyire ellátni. Az eső nem esett, habár a látszat szerint a helybeliek minden bizonnyal számítottak a zuhancsokra, mert minden járókelő esernyőt vitt magával. Én esernyő helyett egy szines virágcsokrot szorongattam a kezemben, remélve, hogy egy pár óráig még kitart zápor nélkül az idő. Es mit tesz Isten, optimizmusom beigazolódott, mert mire elértük a temetőt, kisütött a nap, és ragyogott, ragyogott nagyon szépen. Idegenben is megmaradni magyarnak A békés kis sírkert teraszos, zöld domboldalon terül el. Az út bal oldalán, a temetőkapuval szemben, egy villanypóznára kiszögezett táblácska hirdeti, hogy ott van néhány méternyire Körösi Csorna Sándor magyar orientalistának a sírköve, aki 1842. április 11-én halt meg itt, hirtelen. Elmondhatatlanul felemelő pillanat volt megállni a síremlék előtt... Meghatódás, tisztelet, szárnyaló öröm, a lélek legmélyéig ható megrendülés - mindez együtt volt. És egy kis mélabú, hogy ennek a dicső magyarnak itt kell nyugodnia idegen földben, olyan végtelenül messzire a drága szülőhazától, ahol talán mégis szebben tudnak ölelni a fürtös akácú temetők... Elhelyeztük a virágot, és lehajtott fejjel, néma csönddel adóztunk Körösi Csorna emlékének. Ezután végigolvastuk a sírkő mögött lévő díszfalon a különféle évfordulók alkalmából elhelyezett emlékplaketteket. Tizenegy volt összesen. Jó néhánynak sajnos már csak a helye látszott. A két legrégibb keletű márványtábla 1910-ből származik. Az egyik a nagy tudós szülőközségének ajándéka, a másik a Magyar Tudományos Akadémiáé. Újabb keltezésűt is találtunk, Holló Barnabás alkotása Körösi Csorna Sándorról méltó ékessége az Ázsiai Társaság régi épületének párat, amelyet egy-egy magyar zarándok hozott magával. Mi sem jöttünk üres kézzel. Pici kis réztáblát ragasztottunk fel a díszfalra, a következő felirattal: „Körösi Csorna Sándor emléke segít minket, hogy idegenben is megmaradjunk magyarnak. Colin Sargeant (London), Tisza Sargeant, Erzsébet Sargeant-Sárkány (Sydney), 1990. július.” Tovább - Calcuttába! A díszfal közepén jókora, hivatalos tábla tudatja a látogatóval, hogy Körösi Csorna sírját védett műemlékké nyilvánította az indiai állam, és magas bírsággal büntetendő a síremlék megrongálása. A feliratnak köszönhető-e vajon, nem tudni, de az igaz, hogy a kb. két méter magas, oktagonális sírkövet igen tisztességes és takaros állapotban találtuk. Látszott, hogy valaki nem régen festette be szép fehérre. A füvet olykor a temetőgondnok kaszálja le, máskor meg a kecskéi legelnek ott... Az indiai Calcutta óriási kitér-
