Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
34 CSIKÁGÓI BARANGOLÁS Készülnek csudaszép tervek. Az egyik: a Madách sétány, amely a kerület peremén létesülne, s ahol valóban chicagói típusú üzletházak, szállodák, passzázsok létesülnek. Igaz, le kell bontani hozzá négyszáz lakást, de felfrissülne a Király utca és a Dob utca közti környék. Üzletsorok kialakítását tervezik a Thököly út és a Bethlen tér tájékán is, áruházakról és fogadókról álmodnak Schwarz és Orsós urak - egyelőre azonban marad a sarki szatócsbolt és a Családi Kör. Ahol otthonosan lehajthatja a maga sörét vagy féldecijét a piacozásban megfáradt vándorlegény. Tudjuk, a Dohány és a Dob utca vidéke volt a pesti gettó. Nem fallal körülzárva, mint a varsói, de magasra emelt és üvegcseréppel cifrázott előítéletekkel. Néhány sarokkal odébb, Csikágóban is szép számmal éltek zsidó famíliák, kereskedők és bankárok, ügyvédek és orvosdoktorok. A Duna-parti holocaust alaposan megcsappantotta a lélekszámot; a Bethlen téri zsinagógába csoda, ha a sabbatot megülni összejön tíz férfiember. Nem ismerem a zsidó liturgiát, de egy káddist szívesen elmormolok ezért a parányi hitközségért. Amelynek nemcsak negyvennégyes mártírjai vannak, hanem ötvenhatosok is: több tucat izraelita, katolikus, református fiatalt ott hántolták el a harcok után a templombejárattal szemközt, a Bethlen tér platánjai alatt. Ötvenhét tavaszán vitték át őket a Kerepesi temető 21-es parcellájába, amelyet csak tavaly nyitottak meg a látogatók előtt. Névtelen sírok, kopjafák, keresztes, kelyhes emlékkövek. A Dávid-csillagosok egy keritésnyivel odébb, a Salgótarjáni úti örök kegyhelyen. Eltek s haltak itt hitek. A Damjanich utca 50-ben alakult meg a századfordulón a Regnum Marianum, amely lelkigyakorlatos ház és cserkészközpont volt egyszerre. Ötven évig működött zavartalanul; templomát lebontották, amikor a Sztálin-szobor és a trolibuszvonal épült, székházát pedig elvették, a bennlakó pátereket és diákokat kipenderítették. De a Regnum szellemét nem tudták eltiporni, sőt kiteljesedése ekkor kezdődött igazán, hisz az élet nem szorult a Ház falai közé. Bátyám egyik ifivezetője volt, én a gyerekcsoport oszlopos tagja. Lakásokon jöttünk össze, két-háromperces időközönként érkeztünk és távoztunk, szigorúan a konspiráció szabályai szerint. És aki azt hinné, csak hittant tanultunk és imádkoztunk, az alaposan téved. Az atyák vezetésével hatalmas gombfocicsaták, vetélkedők folytak, nyáron futballmeccsek a Ligetben, akadályversenyek a Zugligetben, táborozások a Bakonyban és a Bükkben. Biciklitúrák és evezősversenyek. Lelkipásztorunk, Emődi Laci bácsi azt vallotta: nemcsak a lelket és a szellemet kell teljességre nevelni, hanem a testet is. A kettő együtt: egységes egész. Vagyis egészség. Ismerjük az írást: testünk - a Lélek temploma. Csikágó - a szenvedő és hányódó lelkek profán oltárköve. * Amiről szólni kell még: a piac. Vagy ahogy öreg szomszédunk, Romagnoli bácsi, a vadászkürtös nevezte: a csarnok. Holott - ellentétben a Hold utcával vagy a Vámház körútival - nem csarnok ez; vannak ugyan fedett folyosói, de az adás-vevés, az élet mégis a szabadban folyik. Piac a javából! Ismerős asszony capiat a végtelen Murányi utcán. Kiss néni ő, volt osztálytársam volt édesanyja. Mert Kiss Gabi meghalt, autóbaleset érte jó tíz esztendeje. Kiss néni ötven éve hetente icétszerháromszor kimegy a Garayra, szimatol, körülnéz, alkuszik, fitymál. S rendre megpakolt kosárral tér haza.-Telik még a nyugdíjból, Éva néni?-Abból már alig. Az uram mindössze hatezret kap, én meg, ugye, odahaza voltam, bedolgozó, nekem most nem jár semmi. A gyerekek miatt nem járhattam gyárba, szakmám se volt, de négy gyereket fölnevelni mégiscsak munka, nem igaz? Gabikám, szegényke, elment, de Laci jól keres, autószerelő, minden hónapban kisegít minket, s a nagyobbik lányom is. Kis kedvencünk, Évike- hát ő másképpen él. Énekel valami bárban, utazik, külföldiekkel forgolódik. De karácsonyra hazajön azért.- Ma mit tetszik venni?- Birkapörköltet óhajt az uram, hát azt. Birkahátulját. Neve napja lesz a hét végén, megérdemli. Tán becsöngetnek a gyerekek is... Özvegy Mituk Józsefné a Csikágóban él és dolgozik, de háza vidéken van, Nógrád megyében.- Tizennégy éve árulok itt a Garayn. Többnyire azt, ami a háztájiban megterem, de a szomszédok is megkérnek, adjak el ezt-azt. Keddtől szombatig Pesten vagyok, a rokonoknál alszom, vasárnap szervezem meg odahaza, mit hozzon hétfőn a fiam.- Mekkora földjük van?- Egy hold a téesztől, négyet meg bériünk. A tagosítás előtt nyolc holdunk volt, a legjobb helyen, hát azt most szeretnénk visszakapni. A fiam, a menyem, az unokáim meg is művelnék szépen.- Ezek szerint rokonszenveznek a Kisgazdapárt földprogramjával? Palóc főkötőjét fölveti, kezét csípőre teszi.- Rájuk szavaztunk, természetes. Mi már csak abban bízhatunk, amihez értünk, ami a miénk, még ha a téeszben van is: a földben. A csemegebolt és a textilárusok közti szűk sikátorban székelyek, lengyelek, szlovákok: ki-ki azt árulja, ami odahaza olcsó - és a magyaroknak is az, hisz nálunk az árak még mindig jóval magasabbak, mint a környező országokban. Hőmérőtől a Napóleon konyakig, pornókazettától az esőkabátig minden kapható, vevő s eladó közös megelégedésére. Van persze, aki többre kacsint. Gyorskezű cigánylegény itt a piros, hol a pirost játszik, a tét ötszáz vagy ezer forint. Aki a három lap közül megmutatja, melyik a piros disznó, viheti is a bedobott bankó dupláját. Aki téved- bánja. Most éppen a cigányfiú bánja. Rendőr nyomakszik át a tömegen, kezét a kártyára teszi. A fiú tágra nyílt szemmel bámul: most mi lesz?
