Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-01 / 6. szám

HAZAI KÖRKÉP 31 veselkedtem bősz süvölvénnyé. Mozgásterem: a Rottenbiller ut­cától a Városligetig, a Keletitől a Lövölde térig terjedt; itt volt az otthonom, az iskolám, a focipá­lya, ahol iszonyatos helyzeteket hagytam ki, mélyen szembenézve a Sztálin-szoborral, s a Regnum Marianum kápolna, ahol szemle­sütve gyóntam meg lelkiatyám­nak, hogy tegnap megint benyúl­tam a szomszéd Ági szoknyája alá. Negyvenesztendős múltam, már kicsit unom a nyúlkálódást. A hajdani káplán nemrég ledobta a reverendát, megnősült, két gyö­nyörű kisfiút nevel. * A pesti Csikágó alig különbö­zik a Michigan-tó partján épült városocskától. Itt is, amott is sok a ház, s viszonylag karcolják a felhőt; a Nefelejcs utcában egy ötemeletes toronyépület padlá­sán jártam nemrég, s ez a magas­ság mifelénk vetekszik a Trade Centerével. Sokan is lakják, itt negyvenezren, odaát tízmillióan. Mi a különbség? Az utcán nyo­­makodva elég nehézkes észreven­ni. Legföljebb az ember szeme vágása más. Ruhájuk anyaga. Ci­pőjük kopogása. De a lényeg? A pestiek is, az illinoisiak is élni akarnak. Mindenáron. Ebből ered a névcsengés ha­sonlósága. Hisz tagadhatatlan, hogy az amerikai metropolist er­ről a pesti félkerületről nevezték el. Idehaza zsebtolvajok, kisszaj­­hák, filléruzsorások szedik a sá­pot, mióta a negyed fölépült, vagyis a múlt század végétől fog­va. Odatúl kinőtte magát egy-egy Alfred Lingle, Moran Heyer vagy A1 Capone. A Hernád utcában bicskák villannak, a Clark Street­­en gépfegyver ropog. Uj világ, más méretek. Nekünk jó ez az óélet is. Ci­gánylányok kínálják a rézaranyat a Tip-top eszpresszó előtt, új kar­digánok érkeztek a Szvetter Cen­terbe. A Cserhát utca sarkán To­shiba magnó bömböli a legújabb lakodalmas rock-bóvli számot: „Az alvilágnak nincs romantiká­ja, az alvilágban nincsen szere­lem. Én mégis eljárok az alvilág­ba, az Isten tudja miért szere­tem ...” Sok nevezetes embert szült ez a vidék. Itt nőtt föl Kónya Imre, a Magyar Demokrata Fórum parla­menti képviselőcsoportjának ve­zetője. Együtt jártunk a Szent Ist­ván Gimnáziumba - néha mellé is: a Fáskörbe, a Műjégpályára meg a Marx moziba.- A környéket, ahol laktunk, ismered: a Csikágó szíve. A suli­ba sok szegény kölyök járt, de nem hiszem, hogy kiríttam volna közülük azért, mert valamivel te­hetősebbek voltunk. Sajnáltam őket. Járt velem egy fiú, a Sugár, akinek ruha-cipő gondjai voltak, és elsősök vagy másodikosok le­hettünk, amikor anyám kezembe nyomott pár használt holmit, hogy vigyem el a barátomnak. Emlékszem, milyen jó érzés töl­A Csikágó a 20-as, 30-as években tött el, amikor másnap a Sugár abban a cipőben és nadrágban je­lent meg, amit én adtam neki. „Mami, képzeld - újságoltam ott­hon -, egyből gazdag lett a Su­gár.. .” - Azért a mi jólétünk jel­legzetesen csikágói lehetett, mert kenyerünk az mindig volt, de két lakószobában hatan éltünk, szü­leimnek soha nem volt se telkük, se házuk, nyaralni sem igen jár­tunk. Volt viszont autónk, a negy­venes évek végén egy favázas DKW, amit 1949-ben be kellett szolgáltatni. Ezer forintot kap­tunk érte. A belügyi garázsban kellett leadni, apám az utolsó út­ra engem is elvitt, a Margitszige­ten tettünk egy búcsúkört. Gya­log jöttünk haza, apám minden kocsmában ivott egy kisfröccsöt, én meg mindenütt egy málnát. Életemben annyi málnát nem it­tam, mint akkor. Itt választották országgyűlési képviselővé Budapest újdonsült főpolgármesterét, a neves szamiz­­dat-szerkesztőt, liberális ellenzéki politikust: Demszky Gábort. Aki­nek első fővárosi munkanapja az Újvárosházán kezdődött, gratulá­ciók fogadásával, s a Keleti pá­lyaudvaron fejeződött be, jóval éjfél után, a hajléktalanok meglá­togatásával.-Tudomásul kell venni, hogy egy nagyvárosban felgyülemle­nek azok a százak és ezrek, akik nem jutnak munkához, nincs la­kásuk, mindennapi megélhetésük is veszélyben forog. S melléjük verődnek a kispénzű külföldiek, az Erdélyből, Kárpátaljáról, Fel­vidékről menekült magyarok. Persze nem erzsébetvárosiak, többségében rokonuk, ismerősük sincs Budapesten, mégis a város­nak kell gondoskodnia róluk. Ha hagyják... Napközben itt csatan­golnak a Bethlen Gábor utca és a Dózsa György út között, csen­­cselnek, alkalmi munkát vállal­nak, társat keresnek. Már aki te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom