Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

34 HAZAI KÖRKÉP

ÚGY JÖTT, MINT A SZERELEM

beszéltem hogy ez a feladat mennyi gondot, vitakérdést vet fel. A kisebbek közé tartozik az elanyagiasodott - s a tömeges osztogatás által is devalválódott - kitüntetési gyakorlat tekintélyének, becsületének helyreállítása. A legtöbb töprengést pedig valószínűleg az igényli, hogy hagyományos kitüntetéseink között akad-e olyan - beleértve a Szent István-rendet is -, amelyik eredeti formájában, teljes folytonossággal helyreállítható. Hiszen ez esetben a jövőbeni kitüntetetteknek minden korábbi személlyel is közösséget kell vállalniok. Csakhogy ezek között Haynau táborszernagytól a nyilas háborús bűnösig és ÁVO-s szörnyetegekig sok mindenki megtalálható, akikkel aligha szeretne egy sorba kerülni olyasvalaki, aki az új Magyarország felépítése terén szerzett érdemeket - érvel Zeidler Sándor.

További aggály, hogy a legrégebbi, legbecsesebb kitüntetések alapításakor más volt a polgári és katonai viselet. Ezért a vállszalagok és egyéb sajátosságok meglehetősen furcsán néznének ki a 20. század végének ruházatán. Ugyanakkor elképzelhető például a Szent István-rend felújítása is, az 1764-ben alapított eredeti jogutódjaként, de korszerűsített formában. A leglényegesebb azonban az, hogy ezeket az új, vagy felújított kitüntetéseket ne pártpolitikai megfontolások alapján adományozzák majd, és ne az eddigi gyakorlat szerinti tömegben. Pénz se járjon velük, csak tisztelet és megbecsülés.

*

A régi-új kitüntetési rendszer megtervezése mellett nagyon élénken foglalkoztatja Zeidler Sándort a Magyar Honvédség új egyenruháinak megalkotása is. Tagja a Honvédelmi Minisztérium által összehívott bizottságnak, amely első konkrét terveit a jövőben kívánja bemutatni. Határozottan állítja, hogy elsődleges célnak az egyenruha társadalmi megbecsültségének visszaállítását kell tekinteni. Ugyanakkor szükség van korszerű, de egyetlen idegen hadsereg viseletét sem utánzó egyenruhára, amely egyes elemeiben utal a magyar katonai hagyományokra. A régi, zsinóros egyenruhák eredeti formájukban ugyanis nem alkalmasak arra, hogy korunkban ismételten bevezetésre kerüljenek. Meggondolás tárgyát képezheti ellenben egy díszalakulat felállítása, amelyet stilizált vagy történelmi ruhával lehetne felszerelni. Ezt a ruhát csak szolgálati alkalmakra és nem mindennapi használatra rendszeresítenék.

Az egyenruhák tervezésénél - hívja fel a figyelmet egy nagyon fontos gyakorlati feltételre Zeidler úr - nem szabad figyelmen kívül hagyni az alapanyag-ellátás folyamatosságát, továbbá azt, hogy a változtatás jelentős anyagi eszközöket igényel. Ezért - tekintettel az ország nehéz gazdasági helyzetére - az új egyenruhák valószínűleg csak néhány év múlva lesznek láthatók, s költségei akkor sem terhelhetik többletkiadásokkal az államkasszát.

*

És hogy miként is kezdődik egy ilyen gyűjtő-, utóbb szakértőszenvedély? Zeidler Sándornak erre nincs különleges története, meghökkentő meséje. Talán úgy jött ez is, mint a szerelem, észrevétlenül és ellenállhatatlanul. Jó harminc éve talált otthon néhány első világháborús jelvényt és kitüntetést, aztán elkezdte gyűjteni az akkor még ebek harmincadján heverő, jeles történelmi dokumentumokat. Majd néhány év múltán az egyenruhák kutatásával folytatta. így került kapcsolatba a filmgyárral és a színházakkal, és így lett valójában az ország egyetlen autodidakta módon képzett egyenruha-szakértője.

Egy ideje már nemcsak szaktanácsokat ad, eredeti tárgyakat, szabásmintákat kölcsönöz, hanem igényes másolatokat is készít gombokról, jelvényekről, kitüntetésekről színpadi és filmprodukciók számára. Említést érdemel még, hogy a régi tárgyak eredeti alkotásra is ihletik; éppen a közelmúltban készítette el Domonkos Lászlóval az 1956-s forradalom katonai és polgári kitüntetésének igényes, tetszetős terveit. PUSZTASZERI LÁSZLÓ