Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
60 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK Mindszenty bíboros életszentségének bizonyítékait összegyűjtő könyvecske egyik fejezetcímében illetik. Az 1956-os forradalom napjaiban, október 30-án szabadult felsőpetényi házi őrizetéből, s azonnal Budapestre sietett, hogy kivehesse részét a nemzeti megújulás politikájából. A hamarosan újrakoholt rágalmak sokasága szerint egyike volt azoknak, akik az „ellenforradalmi” szenvedélyeket felkorbácsolták, s a „népi demokratikus államrend” megdöntésére irányuló törekvéseket ösztönözték. Holott, sokat vitatott s eredetiségében is megkérdőjelezett rádiószózatában éppen hogy bölcs mértéktartással, lehiggadt történelemszemlélettel igyekezett mederbe terelni a Nagy Imre-kormány habozásai következtében ellentmondásosan alakuló eseményeket. A budapesti amerikai követség épületébe menekült bíboros szentmisét mond iktatásakor elmondotta -, hogy a királyi trón betöltetlensége idejére neki, 900 év jogán az ország első zászlós urának, „közjogi életünk helyreállításában és továbbvitelében” küldetést kell teljesítenie. Talán csak a köztársaság kikiáltása után, vagy még inkább 1947-es amerikai útja során szerezhetett hitelt érdemlő tudomást arról, hogy Magyarország a továbbiakban nem szabad akaratából dönthet államformáját, történelmi hagyományrendszerét és a nyugati kereszténységhez kötődő életmódját illetően. Ugyanakkor pontosan számot vetett annak lehetőségével, hogy sorsának beteljesülését Krisztushoz hasonlóan nem kerülheti el, ha mégis hátráltatni próbálja a külső erőkkel támogatott, baloldali hatalomátvételt. Mint emlékirataiban Írja, a „megalkuvás és kompromisszum helyett a tanúságtételt választottam”, s erre ösztönözte szentbeszédeiben, pásztorleveleiben a híveket is. S a sorsa a fehér vértanúságig valóban beteljesedett. Gyalázták és rágalmazták, s végül hazaárulás, hűtlenség, sőt holmi valutaüzérkedés cimén ítélték életfogytig tartó rabságra ezt a példásan tisztakezű s hazájához rajongó szeretettel kötődő embert. A fájdalmak férfija Valóban rászolgált e cimre, amivel a Libellus Sanctitatis, a A rádióbeszéd inkriminált mondata így hangzott: „Jogállamban élő, osztály nélküli társadalom, a demokratikus vívmányokat fejlesztő, a szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista szellemű nemzet és ország akarunk lenni.” Ma ezt a gondo-Kiszabadítói között. Balról az első katonatiszt Pálinkás (Pallavicini) Antal őrnagy
