Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
58 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK MIMSZEmBÍBOROS FELEMELTETÉSE A főpap, aki nem tört hatalomra A tragikus sorsú főpap földi maradványai immár végső nyughelyre lelnek a hazában, amelynek visszanyert szabadságához kötötte hazatérését. A végrendeletben foglalt szigorú feltételek tehát teljesültek. Legalábbis így látták, akik a hazatérésről döntöttek. Mi az életszentség mostanában? - kérdezem sokadszor magamtól, amióta tudom, hogy Mindszenty bíboros szentté avatása felmerült. Aztán sietve válaszolok is a kérdésre, hogy ugyan mi is lehetne egyéb, mint a krisztusi erények hősies gyakorlása. Úgy, miként a régebbi korokban is, csak talán a mi időnkben másként éli meg hivatását a kiválasztott. Mert az életmód, magatartás és érzelmi-gondolati kifejezés sajátosságait szüntelenül alakítja a teremtés. Szükségképpen nem úgy mutatkozik meg századunk e nagy tanújának életszentsége, mint az első keresztény vértanúk és hitvallók esetében. Egyek azonban az életáldozatban és a hit igazságainak bizonyításában. A jó pásztor Az Amerikában élő Füzér Júlián ferences atya „Mindszenty, a szent” címmel tekintélyes munkában foglalta össze annak a fél évtizednek az érveit, amely azóta telt el, hogy a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1985. május 6-i számában a Szentnek kiáltjuk! című cikk megjelent. A cikk a bíboros halálának tizedik évfordulója alkalmával hangot ad az amerikai magyar katolikusok erős kívánságának, hogy kezdődjék eljárás a néhai magyar hercegprímásnak a római egyház szentjei közé emelésére. Kicsiny gyermekként még láttam egyszer a prímást, amint hatalmas tömeg előtt beszélt a Gellért-hegyi Sziklakápolna bejáratánál. Akkor csak annyit fogtam fel mindebből, hogy fenn, a szikla teraszán egy pap bácsi beszél díszes ruhában, s a körülöttem álló felnőttek komoly arccal hall-Mindszenty hercegprímás egy gyűlésen, 1947-ben
