Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
HAZAI KÖRKÉP 31 SZENT ISTVÁNTÓL 56-IG Ez a különös úr nem örömkatona, és még csak katonának sem készült soha. Az egyenruhát kívülről szereti, mint szép tárgyat, és a történelem dokumentumát. Ifjúkori gyűjtőszenvedélye idővel tudománnyá vált. Mégpedig olyan tudománnyá, amelyet talán sehol a világon nem tagoltak be az „elismert” és oktatott tudományok közé. Vannak foglalkozások, elhivatottságok, amelyeket nem tanítanak egyetlen iskolában sem. Az, hogy a névkártyáján, bélyegzőjén Zeidler Sándor egyenruha-szakértőnek nevezi magát, mégis teljesen helyénvaló, holott ez irányú szakértelmét diplomával, bizonyítvánnyal, vagy más hasonló kinyilatkoztatással aligha tudná igazolni. A középkori királyi udvarokban működtek valaha olyan heroldok, akik a szertartások, ünnepségek, lovagi tornák lebonyolításának módját és külsőségeit a legapróbb részletekig számon tartották, de a későbbi ceremóniamesterek és protokollfőnökök már csak halvány lenyomatai középkori szaktársaiknak. Nálunk pedig és a hozzánk hasonlóan évtizedekig nem tradicionális viszonyok között élő országokban a címer, kitüntetés és uniformis viselésére vonatkozó, valamint ezekkel összefüggő egyéb ismeretek szinte teljesen feledésbe merültek. Az egyetemi segédtudományok körében ugyan lehetett tanulni címer- és pecséttant, jobb esetekben némi kitüntetési ismereteket is - ha volt rá éppen oktató -, de 1. A Szent István-rend rendi ornátusa 2. Az orosz Szent Anna-rend briliánsokkal ékesített keresztje 3. A norvég Olaf-rend parancsnoki keresztje 4. Díszmagyar atilla a Szent István-rend kiskeresztjével és karddal hogy ezeket a kitüntetéseket például milyen sorrendben, mikor, milyen formában kellett viselni, azt már csak évtizedek sziszifuszi kutatásaival lehetett képek, szabályzatok, levéltári okmányok, visszaemlékezések alapján összegyűjteni. Ugyanez vonatkozott az egyenruházati ismeretekre is, amelynek tanulmányozására úgynevezett „céhbeli” történész, vagy egyetemi ember ritkán vállalkozott. Előadni, publikálni az ilyesmit vagy nem volt kinek, vagy éppen a politikai tilalmak miatt nem is volt tanácsos. Maradtak hát a lelkes amatőrök, a fegyverek, kitüntetések, történelmi ruhadarabok gyűjtői, de közülük is fehér holló az olyan személy, mint Zeidler Sándor, aki a tárgyakra vonatkozó hatalmas ismeretanyagot is gondosan összegyűjtötte. így aztán aligha csodálkozhatunk azon, hogy amelyik kosztümös színházi, film vagy televíziós produkcióban különleges ismereteit nem veszik igénybe, ott a némileg tájékozott nézői szem is kacagtató tévedéseket fedezhet fel a szereplők megjelenésén. Ennél azonban sokkal nagyobb gondot jelentene Zeidler Sándor kitüntetés- és egyenruha-szakértő
