Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
SAJTÓTÜKÖR 37 Cím nélkül-Tízszer lassan elmondani: nem vagyunk a pártállamban... nem vagyunk a pártállamban... Napjaink polgárosodásáról HITEK? Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész tanulmányát közli a kéthetenként megjelenő irodalmi, társadalmi, kritikai lap, A „Milyen lesz a magyar polgár?” című írás arra a fontos kérdésre keresi a választ, hogy milyen esélyek vannak a magyar polgárság kialakulására napjainkban. Kiss Gy. Csaba rámutat, hogy többször elbúcsúztatták már a polgárságot, hattyúdalát nem kisebbek énekelték, mint Thomas Mann vagy Márai Sándor. Manapság viszont pozitív értelemben emlegetjük őket, mert magyar vállalkozókra volna szükség, alapos tudással, nemzetközi látókörrel bíró szakemberekre, akiknek önálló véleményük van és akik felelősséget éreznek a város dolgaiért. A reformkortól a Tisza Kálmán-i korszakig nemcsak a gazdasági fölívelés volt jellemző, hanem a polgárosodás csatornáinak szűkülése is. A stílust pedig nem a polgári erények határozták meg, hanem a dzsentrik parlagisága-A tanulmányban Kiss Gy. a Kádár-korszakról szólván megállapítja, hogy bizonyos polgárosodás akkor is végbement, akár korábban a Bachkorszakban. Ám a Kádár- Aczél-féle konszolidáció polgárosodásának az alapja annak a kompromisszumnak az elfogadása volt, hogy le kellett mondani az önálló politikai véleményről és el kellett felejteni 1956-ot. A magyar társadalom anyagilag emelkedő rétegei „jó tanulók” voltak. Ez a polgárosodás tehát - véli Kiss Gy. Csaba - politikai lojalitással, egy tekintélyelvű hierarchia elfogadásával párosult. Az írás befejező részében a szerző rámutat, hogy a kommunista elit nagy rugalmasságot tanúsítva tudott fölkészülni arra, hogy átmentse politikai hatalmát a gazdaságba; ott vannak már (és még) a vezérlőpultoknál a bankvilágban, a nagyvállalatoknál és a tömegkommunikációban. A Hitel vezércikke a következő gondolatokkal zárul:- Ők lesznek a magyar polgárok? Ne legyen illúziónk, ők is. De végzetes volna, ha nyomukban a magyar polgárt elsősorban alkalmazkodóképesség és szolgalelkúség jellemezné, vagy ez lenne az érvényesülés útja. Az egykori úri középosztály stílusának a fölelevenítése is többet árthat, mint használ. Ha a kemény gazdasági körülmények között csak bizonyos rétegek privilégiuma lesz a polgárosodás, Magyarország hátrányai nem csökkennek, hanem nőnek. A pozsonyi hetilapban, a Hétben a harminchárom évvel ezelőtt mártírhalált halt Esterházy Jánosnak állítanak emléket. A méltatlanul elfeledett Esterházy kimagasló alakja volt a szlovákiai magyarság két világháború közötti időszakának. Negyvenöt évvel ezelőtt tartóztatták le, amikor felkereste Gustav Husákot, és a magyarokat ért sérelmekre kért orvoslást. A Szovjetunióba hurcolták, és távollétében kötél általi halálra ítélték, azt az embert, akjja müncheni döntés után a fasizmus ellen szólított fel, aki 1942-ben a szlovák parlamentben egyedül nem szavazta meg a zsidótörvényt. A fennmaradt dokumentumok és a tanúk bizonyítják, hogy felkészült politikus és a kulturális élet páratlan szervezője volt. Mivel életművét alig ismerik, a Történelmi Igazságtétel Bizottság és a dunaszerdahelyi járás állami vezetősége emlékműsort szervezett, amelyre magyarországi szervezeteket is meghívtak. Tisztelegni akartak annak az embernek az emléke előtt, aki „elhagyhatta volna országát, s külföldről biztonságból nézhette volna a háborút követő szomorú évek eseményeit”. A Történelmi Igazságtétel Bizottság levéllel fordult Havel köztársasági elnökhöz Esterházy János és igazságtalanul elítélt társai rehabilitációjért. Mi lesz veled, kárpát/_____ Munkács vára? ÜMfa/kZ S2EO A Kárpáti Igaz Szóban a munkácsi vár sorsának alakulásáról olvashatunk. A restaurálási teendők szervezésével, irányításával nemrég bízták meg Vasil Tihákot, a Népképviselők Munkácsi Városi Tanácsa elnökhelyettesét. Ő nyilatkozott a lapnak. Reméli, hogy egy új szakasz kezdődik a sokat szenvedett vár életében, mivel eddig Lvovból irányították a restaurálási munkálatokat, és vajmi keveset törődtek vele. Ezért kérték, hogy Munkács városának vezetése legyen a középkori vár gazdája. A tervek szerint a felső udvaron a múzeum kap helyet, a központi részt a turisták részére rendezik be, itt alakítják ki a vendégfogadáshoz szükséges szolgáltató helyiségeket is. Az alsó udvaron lesznek azok a műhelyek, melyekben a Kárpátaljára jellemző ajándéktárgyakat készítik majd. A befolyt pénzösszeg jelentős részét a restaurálásra fordítják.
