Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
POSTALÁDÁNKBÓL II polgári lakossággal szemben. És legfőképpen, a csehek nem vesztettek el egy hadsereget a Don-kanyarban! A legkevesebb, amit a múzeum rendezői megtehetnek: elválasztani a doni áldozatok emlékművét azok képeitől, akik odaküldték őket a fagyhalálba. DR. KEPES JÁNOS KANSAS CITY, KANS., USA NEM ESTORIL A Magyar Hirek 1990/21. számának levelezői rovatában jelent meg dr. Del Medico Imre írása, melyben - többek között - Horthy Miklós volt kormányzó és felesége hamvainak Magyarországra való hazaszállítását szorgalmazza. Ebben megemlíti, hogy Horthy és felesége az estorili temetőben vannak eltemetve. Ez téves értesülés. Horthy és felesége a liszaboni angol katonai temetőben van eltemetve. SZALAY MARGIT MALMÖ, SVÉDORSZÁG KOLOZSVÁRI ÖREGDIÁKOK Megalakult a Kolozsvári Református Kollégium Öregdiájainak Apáczai Csere János Baráti Társasága. Sorainkba várjuk a Kolozsvári Református Kollégium, a Református Leánygimnázium és a Gépipari Középiskola végzettjeit, volt diákjait és a szimpatizánsokat. Leveleiket a következő címre kérjük küldeni: Apáczai Csere János Baráti Társaság. R0-3400 Cluj. Sír. Grozávescu 20, Románia. EGY CSONTVELŐBETEGÉRT Leukémiában szenved a budapesti Telgarecz Mária. Több mint két évtizede dolgozik az egészségügyben, elváltán, egyedül, tartásdíj nélkül neveli 14 éves kislányát, akinek apja külföldön él. Életben maradására - egyedüli megoldásként - a csontvelő-átültetést javasolták a szakorvosok. A külföldi terápiás kezelés és a műtét kb. 8 millió forintnak megfelelő valutába kerül. „Az Életért, a csontvelőbeteg gyermekekért” alapítvány kuratóriumának elnöke méltányolta a rendkívüli helyzetet, s hozzájárult ahhoz, hogy Telgarecz Mária csontvelő-átültetéséhez forintban az alapítvány következő egyszámlaszámára érkezzenek adományok: ÁVB 206-11547 (forintban vagy valutában), Telgarecz Mária csontvelő-átültetéséhez. BOCSÁNAT AZ ÁLTALÁNOSÍTÁSÉRT Mindenekelőtt köszönetét mondok, hogy a hazámért és magyar fajtámért való aggódásom sugallta levelemet a Magyar Hírek leközölte. Ez a levél még a rendszerváltozás előtt íródott, de már a Pozsgay Imrék elkezdték nemzetmentő, önfeláldozó munkájukat. Szavaim nem népem leócsárolására lettek papírra vetve, hanem lelkem égbekiáltó jajkiáltása diktálta azokat a szavakat, hogy ma otthon egy eszményiden, felelőtlen, dolgozni nem akaró, lusta, önző új generáció nőtt fel. Monsieur Melchior Surgier és Georges Zádor úr, mindketten Franciaországból, megbotránkoztak igazságtalan ítélkezésemen. Igazuk van, nem lett volna szabad a fenti szavakat az utánunk felnőtt generáció teljességére rányomni. És itt most ünnepélyesen bocsánatot kérek a Bojta Lászlóktól (hogy saját családi köröm és sokat szenvedett, megalázott rokonságomból említsek valakit). Ugyanakkor mély aggodalommal olvassuk a hazulról jött híreket arról az általunk elképzelhetetlen erkölcsi züllöttségről, a felszabadult romboló erők garázdálkodásáról, a volt elvtársak vagyonátmentéséről, a hivatalukban maradt kommunistáknak a hatalmukhoz ragaszkodásáról. Zádor úr érvelése, hogy Magyarországon mindenkor iskolák és egyetemek is léteztek, juttatja eszembe az esetet, mikor egy hazai professzor-akadémikus barátomnak panaszkodtam, hogy egyetlen leányom marxizmusból ment Angliába az Essex Universityre, doktori tanulmányokra. Soha nem felejtem el szavait: „Vilmosom, küldd leányodat hozzám, itt találja a marxizmus legkiválóbb koponyáit, az akadémia is tele van velük. Aztán majd, doktorrá avatása után, állást is adok neki, és amikor majd abból a fizetésből kell megélnie, amit itt az egyetemen keres, akkor majd megtudja, hogy mi a marxizmus a gyakorlatban.” E beszélgetés 1977 nyarán történt. Eddig ilyen beszélgetést nem volt szabad nyilvánosságra hozni, de ma már Istennek hálát adhatunk, hogy abban az időben is voltak azért ilyen derék magyarok az akadémián. DR. ZSÁMÁR VILMOS BURLEIGH HEADS, QLD, AUSZTRÁLIA AZ’56-OS SZÖVETSÉGRŐL Kéri László megállapítja: „a pártok mellől hiányzik sok-sok egyéb szervezet, mozgalom, egyesülés, amelyek ki tudnák fejezni az emberek és csoportok sokféleségét”. A külföldi magyarság informálása érdekében nagyon helyes a „Hónap” rovat bevezetése. De fontosnak tartanám, hogy az Új Magyar Hírek hasábjain tájékozódni lehessen egy nem politikai párt, de mondjuk politikai szervezet megalakulásáról, gyors kifejlődéséről. Ez az ’56-os Szövetség. E szövetség megalakulása annyira szükségszerű volt, hogy egymástól függetlenül több nagyobb vidéki városban megalakultak - egymásról nem tudva -, majd később tömörültek egy nagy szövetségbe. Az ’56-os Szövetség - a mindenkori, demokratikus módon megválasztott kormány támogatása mellett - követeli a múlt rendszer bűnös politikusainak megbüntetését. Nem boszszúról van szó, de nem is megbocsátásról, hanem igazságszolgáltatásról. E nélkül nincs megbékélés. Az igazságszolgáltatás után pedig mindenki tiszta lappal indulhat tovább. Utána a megbékélés érdekében ne legyen szemrehányás és ujjal mutogatás. Ez egy olyan folyamat, ami esetleg fájdalmas lehet, de megtisztít bennünket. Mindezek alátámasztására egy történet: Egy vidéki nagyvárosban a volt kommunista párttitkárt az utcán csúnyán megverték. A villanegyedben szép házának hatalmas ablakait beverték. Előzmények még a múlt év nyarán: a nagy kapufelületre különböző szövegek voltak írva: „Gyilkos, felelned kell egyszer”, „Hiába futsz, hiába menekülsz!”, „Bolsi” stb. A szövegek nappali lemázolása után mindig egy másik szöveg jelent meg a kapun. Az illető már 1958-ban is magas beosztásban volt, s mint ilyen, követelte egy életfogytiglanos ’56-os halálbüntetését. Ez a személyes közbenjárása „eredményre is vezetett”. A fent leírt, nemkívánatos utcai igazságszolgáltatás folytatódhat. Ezért is szükségszerű lenne a bűnösök felelősségre vonása, elítélése korrekt bizonyítási eljárás és nyilvános bírósági tárgyalás után. EGEI SÁNDOR, az ’56-os Szövetség alapító- és külföldi szervező tagja OFFENBACH, NÉMETORSZÁG
