Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

20 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK zsef hidat választották az elkese­redettek, életuntak, annak termé­szetesen hídszerkezeti okai van­nak. Aki a híd közepén, vagyis a nagy acéltartó legalacsonyabb pontján felugrik rá, kényelmesen lépegethet fölfelé. Majd, mikor meredekebb lesz lába alatt az acéljárda, át tudja magát tornáz­ni a híd dekoratív felső toldalé­kára, s annak cirádáin kapasz­kodhat föl a kiterjesztett szárnyú négy turulmadár egyikére. Asze­rint jut föl, hogy a híd közepétől milyen irányba indult el. Ha jól megnézzük ezt a sötét tömeget, észrevehetjük, hogy csak a felső része árnyék, az alap­ja valóságos táj, kővel szegett kis park, amelybe a szintkülönbség kiegyenlítésére lépcsőt is beépí­tettek, hozzáillő kapaszkodóval. A mostani gyalogos- és villamos­aluljárórendszert, ha jól emlék­szem, 1940 körül építették. A ké­pek tanúsága szerint volt itt ko­rábban egy kezdetlegesebb alul­járó, amelyen át közvetlenül a Duna-partra lehetett kijutni. Tükörkép, bárka, erőd A híd tükörképe fotótechnikai különlegesség (5). A bal alsó sa­rokban a Ferenc József (Szabad­ság) híd egy szakaszának tükör­képe látszik a vízen. A másik ké­pen (6) már a távolba tűnt, az előzőn még kikötésre váró gőzös. A kikötött bárkákhoz hasonlatos jószágokon hajókáztak a Jókai­­regények hősei, hősnői: Az aranyember, A tengerszemű hölgy. A két kép így együtt hatásosan ' mutatja, mekkora forgalmat bo­nyolítottak le a dunai hajósok. Vontatók, uszályok, személyszál­lító gőzösök lepik a partot. Az al­só rakparton megszakítatlan sor­ban rakodnak be és ki a hórukk­emberek, modernebb szóval: az anyagmozgatók. Vojtina ars poeticája című esz­tétikai versében ezt írja Arany Já­nos: Büszkén a Gellért hordja bársonyát, S fején mint gondot, az új koronát; Lenn a Tabánban egy toronytető Gombjának fénye majdnem égető; Csillag alatt ezt fűzi a négy verssorhoz a költő: „Ez 1849-ben volt így.” Az új „korona” - a Gellért-he­­gyi erőd. Azért gond a magya­roknak, mert innen nemcsak szemmel tartani lehetett Pestnek és Budának nagyobb részét, ha­nem össze is lövetni. Arany jegy­zetével gondjaim vannak. 1849-ben? A Szalontára szorult költő ebben az évben nem járt Pesten. 1848 júniusában töltött itt két hetet. Hivatalos dolgait intéz­te, mint Vas Gereben újságjának, a Nép Barátjának munkatársa. De ha 1849-ben megy Pestre, fel­legvárat akkor sem talált volna, mert 1851-ben (kevésbé szavahi­hető források szerint 1850-ben) építették, Zita Emanuel altábor­nagy tervei szerint. Meglehet, hogy építőanyagokat 1849-ben kezdtek fölszállítani a hegy tete­jére (óriási építkezés volt), de ez sem hitelesíthetné az 1849-es dá­tumot. Változott-e a Pestről szemlélt látképen olyasmi, ami külön jegyzetet érdemelt a versbe? Nem változott. Hacsak olyasmi nem, hogy megnőttek a fák, eltakartak egy tornyot. De hát ki látott to­ronygombig felmagasló fákat? Vagy talán berozsdásodott tíz év alatt a toronygomb, amelynek fé­nye a versben majdnem égető? Jut eszembe. Bal oldalon lent kis hajó látható (7). Az egyiknek oldalán felirat: Hunyadi János. Ez azonban nem történelmi tisz­teletadás a nagy hadvezérnek, ha­nem " budai keserűvíz reklámja. A Duna-uszodától a Tabánig Baloldalt vaskos kőépítmény, amelybe ünnepélyes alkalmakkor zászlórudat lehet illeszteni. A kép segíti a felvétel helyének megha­tározását. Két ilyen zászlórúdtar­tó ma is megvan a Roosevelt té­ren. Ám az azonosítás nem szik­laszilárd: a két építmény profilja eltérő (8). Balra, lent a vízen van kikötve egy különleges faépület. Legjob­ban az egykori Duna-uszodához hasonlít. Ennek az uszodának a vize állandóan cserélődött. Könnyű neki, Duna-víz volt. A háború végén a lakosság eltüzelte az uszodába beépített favagyont. Ma már nem lehetne ilyen uszodát építeni, mert a Duna vize századunkban végzetesen el­szennyeződött, elfertőződött. A hajdan híres ódon városrész, a Tabán (9) emlékét ma már csak irodalmi művek éltetik. Azt is ke­vesen tudják már, hogy a mai Bu­da térképén hol kellene keresni a megmaradt, töredék Tabánt. Ma is fennálló házai, háztöredékei a Döbrentei utcában és a tabáni katolikus templom környékén maradtak meg. Túlsó, vagy azt is mondhatjuk: a felső fele, a Nap­hegy lejtője föl a Czakó utcáig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom