Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
HAGYOMÁNYŐRZÉS 47 TAVASZVARÁZSLÓ SÁMÁMFJAK Farsangi tikverőzés Mohán Pogány időkben gyökereznek keresztény ünnepeink, általuk a természet változásainak áldozunk. A leghosszabb éjszakák, a sötétség uralma idején fénnyel öltöztetjük fel a karácsonyfát. Vízkereszt napján köszöntjük a Kisdedet. A farsang időszaka a vigasságoké - szerencsére a paraszti munkák is szüneteltek ez idő tájt. Húshagyókedd a farsang legvége, ekkor tetőznek az alakoskodó népszokások. Mindent szabad ezen a napon: a férfiak nőnek, a nők férfinak öltöznek, a maskarások nagy felfordulást rendeznek: a szalmakazal tetejére költöztetik a szekeret, mindenkit bekormoznak - hol mi a szokás. A feje tetejére áll a világ! Tombolással búcsúzik a farsang, de másnap, hamvazószerdán - micsoda éles váltás! - megkezdődik az ellentétes lelkületet megkövetelő szigorú böjti időszak, a felkészülés húsvétra, a tavasz és az újjászületés megtisztító örömünnepére. Húshagyókedden megelevenedik az utca a Fejér megyei Mohán is. Esztendőről esztendőre életre kel a tikverés szokása, az öregek emlékezete szerint évszázadok óta. A soron következő korosztály példaszerűen viszi tovább az örökséget. A közeli Székesfehérváron dolgoznak, ingázó munkások ezek az ízig-vérig mai fiatalemberek, akik még azt a „kiskaput” is megtalálják, hogy a nevezetes keddre a főnökeiktől rendre megkapják a szabadnapot. A tikverő elnevezése arra utal, hogy ezegyszer nem számít vétségnek a tyúkólakban üldögélőket kikergetni és a tojásokat megdézsmálni. (A Dunántúlon a tyúkot tiknak mondják.) A többkosárnyi elcsent tojás rántottának megsütve estére a farsangolók kellően előkészített gyomrába vándorol. A maszkák csoportja tíz-tizenöt főből áll. Legtöbben a rojtokkal felcicomázott bolondok vannak. A lányok viszik utánuk a tojászsákmányhoz való füles kosarakat. (Női ruhába bújtatott és a megtévesztésig kipámázott társaik ugyancsak fiúk.) Ott feketéllik közöttük a kéményseprő, és a sor végén szedi vastag lábait a pocakos szalmatörök. Joggal minősíthetjük további szereplőknek a falu lakosságát, hiszen valamennyien nagy kedvvel vesznek részt az egész napos bolondozásban. A kapukban állók szíves szóval hívják be a maskarásokat egy-egy pohár borra, farsangi fánkra. Nem lesz harag abból sem, ha a hagyományokhoz híven korommal (vagy újabban a szinte lemoshatatlan ipari grafitporral) kenik be a letámadott járókelők arcát. Már két évtizede - kevés kihagyással, s azt mindig megbánom - ott vagyok Mohán a barátaim között. Életem része lett, ami akkor történik. Amikor a bolondok hu-hu! kiáltozással rohangálnak az utcákon, vagy eszeveszetten forognak és a színes rongyszalagokból álló öltözetük lobogva száll utánuk - én már mást is látok bennük. Kísértetiesen ugyanolyanok, mint a kereszténység előtti sámánőseink! Kezemben egy mongóliai urjanháj sámán most készült fotója: öltözeteiket akár összecserélhetnénk. Már hallom is a tudomány intelmét, hogy „csak” a fantáziám működik, nem bizonyítható a kapcsolat. De attól még lehet szép - és talán igaz. A kultúrtörténet búvárai kimutatták: a télutó népszokásai voltaképpen a zord évszaktól és a vele járó éhezéstől, betegségektől való jelképes elbúcsúzások, egyszers-
