Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-03-01 / 3. szám
24 TUDÓSÍTÁSOK KINCSES ELŐD Marosvásárhely forradalma 1989. december 22-én, délelőtt 11 órakor ügyvédi irodámból jövet a Bolyai utcából befordultam Marosvásárhely főterére. Akkor ért a „Maros” vendéglő elé az a több ezer tüntető, amelyik - mit sem törődve az előző napi gyilkos sortűzzel - újra az utcára vonult. Azt kiáltozták: „Nu va fie frica - Ceausescu pica” („Ne féljetek, Ceausescu megbukik”) és „Király cu női” („Király velünk van”, ti. Király Károly) teljes egyetértésben, mindenre elszántan, románok és magyarok, magyarok és románok. 1990. március 19-én, ugyancsak Marosvásárhely főterén, azt ordították a mindenre elszánt vatrás románok: „Hodacu cu női” („Hodák velünk van”), s a három hónappal azelőtt oly nagyon éltetett szónokot, Sütő Andrást megfosztották bal szeme világától. Azt próbálom felidézni, hogyan éltem, éltük meg a forradalom metamorfózisát. 1989. december 21-én délben láttam, hogy Marosvásárhely főterén a régi városház épületét, ahol a megyei RKP - Román Kommunista Párt - és néptanács székelt, erős katonai kordon őrizte (még páncélautók is védték). Délután összegyűltek a tüntetők, K. Rékával és Robival együtt én is odamentem. Az erőszakszervezet félelmetes készültségben volt, megjelent az antiterrorista brigád is, arcvédővel (hogy ne lehessen őket felismerni), pajzzsal stb. felszerelve. A járdáról, mint szimpatizánsok figyeltük az eseményeket; a tömeg rendkívül fegyelmezetten és csak román nyelven skandálta a jelszavakat - a népi bölcsesség így jelezte, nem vagyunk irredenták, revizionisták, nem Erdélyt akarjuk elszakítani, csak a diktatúrától szeretnénk megszabadulni. A paranoiás hatalom kiszolgá(A szerző által szerkesztett változat a Püski Kiadónál megjelent, azonos című riportkönyvből készült.) lói mindezek dacára belelövettek a tüntetőkbe. Hat hősi halottunk volt: Bodoni Sándor (33 éves), Hegyi Lajos (25 éves), Hidos Adrian (21 éves), Muntean Ilié (30 éves), Pajkó Károly (33 éves) és Tamás Ernő (38 éves). Másnap újabb tüntetés kezdődött. Ezt a bőrgyári munkások kezdeményezték, akik kihívták a konzervgyár akkori igazgatóját, a rendszer nemzetközileg elismert régi ellenlábasát, Király Károlyt. Király a tömeg élére állt, és felmentek a város központjába, a városháza előtti térre. Itt 10 órakor (Ceausescu még hatalmon volt!) Király beszédet intézett a tömeghez, de gondos kezek - észrevéve, hogy a páncélautó-géppuskájának csövét feléje fordítják - lerántották arról a székről, amelyre fölállva szónokolt. Ceausescu elmenekülése után spontán népgyűlés kezdődött, együtt örült a magyar és a román, és valóban, nagyon szerettük egymást. Sütő András nagy hatású beszédei után azt ordította a tömeg: niciodata sovinismu! (Soha többé sovinizmust!) Mi, marosvásárhelyi demokrata értelmiségiek komolyan vettük mindezt, és december 26-án a Látó (a volt Igaz Szó) és a Vatra (ez egy irodalmi folyóirat) kezdeményezésére létrehoztuk a Barátság platformját. Nagyon nyíltan beszéltünk a régi görcsök oldásának szükségességéről, a remélt új magyar-román viszony kialakitásának módozatairól. Fülöp Dénes református lelkipásztor szavait nem lehet elfelejteni. Azzal kezdte, hogy rossz emlékű eseményeket nem lehet szentképként imádat tárgyává tenni. Ha a két nép megbékélését őszintén akarjuk, őrizkedni kell az olyan egyházi politizálástól, amely önkéntelenül is fokozza az egyszerű (és kevésbé egyszerű) emberek nacionalista érzelmeit. Sajnos, 1985-ben a marosvásárhelyi ortodox templomban felfestettek egy freskót, ahol vitézkötéses magyarok egy román szentet vernek, és a háttérben sír a falu népe. (Mellékelten, egy reprodukció révén a tisztelt Olvasó is „elgyönyörködhet” a művön.) Ő, mint alsósófalvi (Ocna de Jós), tudja, hogy 1916-ban milyen történelmi tragédiát élt át a falu népe. Az odaérkező román csapatok áthajtották a hágón a 15 év körüli magyar fiúk és 80 év körüli magyar öregemberek 70 tagú csoportját, s velük a rabolt gabonát, szarvasmarhákat, a szállító szekereket. Egyetlen fogoly sem jött vissza soha. A falu központjában lévő emlékmű név szerint tünteti fel az áldozatokat. Nem az ilyen eseményeket kell emlegetni, lelkűnkből ki kell irtani azokat az emlékeket, amelyek gyűlöletre hangolnak! Fülöp Dénes felelősségteljes aggodalmát
