Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-15 / 16. szám

A HATÁR TÚLOLDALÁN 31 „Régi ismerősök vagyunk, ugye?" - szögezi nekem a kérdést a díszes album címe a Szabadkai Népszínházban berendezett alkalmi könyvüzletben. A könyvborító a jugoszláv trikolor színeit viseli, ám a gyönyörű képeskönyv Szabadka magyar múltját mutatja be - régi képeslapokon. Prokes Szabolcs egyedülálló gyűjteményét, a tökéletes nyomdatechnikával reprodukált századfordulós képeslapokat, mégpedig úgy, hogy minden egyes régi felvétel mellett az épület mai fotója látható. Azért vezetett első utam a szín­házba, mert amikor legutóbb Szabadkán jártam, felejthetetlen élményben volt itt részem. „Az ember tragédiája” avangárd szín­­revitelét adták, a szerb színházi fenegyerek, Ljubisa Ristic elkép­zelésében. Hála az előadásnak, teljes fényözönben csodálhattam meg Szabadka legszebb szecesz­­sziós épületeit, a Városházát és a Zsinagógát. Ezek voltak ugyanis a rendhagyó előadás színhelyei: a nézők a színházból a Városhá­zára, majd onnan a Zsinagógába vándoroltak. (Napjainkra sajnos visszájára fordult a ristici kon­cepció: a Népszínház kizárólag avangárd előadásokat hoz létre; a magyar anyanyelv őrzése, ápo­lása, a szerb igazgató-főrendező számára nem lényeges, így a nép­színházi feladat jelenleg megol­datlan.) A századforduló népszerű épí­tészeti stílusának, a szecesszió­nak számomra legkedvesebb épü­letegyüttesei, a nagyváradi főutca és a katalán építészzseni, Gaudi barcelonai parkja. Ha viszont egyetlen épületen kellene bemu­tatni a szecesszió minden szépsé­gét, akkor a szabadkai Városhá­zára szavaznék, mert ebben a mo­numentális csipkekölteményben a belső terek is épen megmarad­tak: a tanácsterem faragott-fes­­tett bútoraitól kezdve a színes üvegablakokon át a kovácsoltvas kardvirágokig és a színpompás kerámia tetőcserepekig. A tervezők, Jakab Dezső és Komor Marcell budapesti építé­szek, a századforduló minden tarkaságát belevitték munkájuk­ba. Jakabnak és Komornak a kor legismertebb építőművésze, Lechner Ödön mellett a helyük: ők tervezték a közeli Palicsfürdő nemzeti stílusban pompázó für­dőépületeit éppúgy, mint a tuli­pános ornamentikával díszített, 1902-ben emelt Zsinagógát. A Városháza 1908 és 1910 kö­zött épült. A város dacos, lázadó költő fia, Csáth Géza - még az építkezés közben - gunyoros kri­tikával illette az épületet. így írt a Bácskai Hírlap 1910. január 1-jei számában:- Ez lesz az új városi székhá­zunk. Óriási lesz és modern stílu­sú, amit ízléses ember nem saj-A Jakab Dezső és Komor Marcell tervei szerint épült Városháza a képen az 1910-es években

Next

/
Oldalképek
Tartalom