Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-15 / 16. szám
26 KILÁTÓ EGY WHISKY LISSZABONBAN ÚJPÉTERY ELEMÉRREL És aztán...? A második világháborús magyar hadsereg voronyezsi katasztrófája után Kállay Miklós kormánya titkos diplomáciai lépésekbe kezdett annak érdekében, hogy Magyarországot a háborúból kivezesse. Wodianer Andor, az akkori lisszaboni magyar követ kulcsszereplője volt ennek a titkos diplomáciának. Erre az állomáshelyre érkezett 1942 őszén a fiatal diplomata, Dr. Újpétery Elemér, aki 1937-ben lépett a magyar királyi külügy szolgálatába. Miután 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot és Wodianer lemondott, Újpétery Elemér vette át ideiglenes ügyvivőként a magyar követség vezetését. Még 1944 végén felajánlotta szolgálatait az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak, de ajánlata egy ideig válasz nélkül maradt, majd 1946 tavaszán lemondásra szólították fel. Ezt követően nem tért haza. Hétéves külügyi szolgálatának történetét megírta a Végállomás, Lisszabon című, 1987-ben Budapesten megjelent és osztatlan sikert aratott emlékiratában. Leköszönése óta több mint négy évtized telt el. Mi történt azóta? A portugáliai magyar követség 1944 és 46 közötti ideiglenes ügyvivőjével Újpétery Elemérrel, a lisszaboni óváros egyik patinás klubjában, a Gremio Literarióban találkoztunk. Elsőként a klubja bemutatására kértem a ma is jó svádájú, szivarját szakértő kézzel ropogtató urat:- Portugália legrégibb és egyben a legpatinásabb klubja ez. írók, festők, művészek alapították 1840 körül. A portugál irodalom legismertebb nevei kivétel nélkül tagjai, többen közülük alapító tagjai voltak. A századforduló, főleg a köztársaság kikiáltása után, az irodalmi súlypont eltolódott gazdasági, politikai, pénzügyi irányba. A klubnak ma körülbelül ezer rendes tagja van, akik közül mintegy kétszázan rendszeresen látogatják. Aki a Gremioba be akar lépni, le kell adnia egy önéletrajzot, amit a titkárság átvizsgál, utána kitűzi egy táblára a bejáratnál. Alatta a szavazógolyók részére szolgáló kehely. Vagy fehér, vagy fekete golyót lehet bedobni és egy fekete golyó elég ahhoz, hogy az illető ne nyerjen felvételt. Ez nagyon ritkán fordul elő, mert az előzetes ellenőrzés tulajdonképpen kizárja a fekete golyót. MIHEZ ÉRT EGY DIPLOMATA?-Az ön felvétele a Portugáliában eltöltött évtizedek gazdasági, közéleti tevékenységének elismerése. Közel ötven éve, hogy ebben az országban él. Aktív diplomataélete akkor fejeződött be, amikor a még Debrecenben működő magyar ideiglenes kormány és a már Budapestre települt kormány felé is kezdeményezte a kapcsolatok felvételét, de otthonról csekély érdeklődés mutatkozott...- Másfél évi várakozás után, 1946. március 1-jén kaptam egy sürgönyt az új magyar nagykövetségről, Párizsból, hogy adjam át a követség irattárát, pénzét és minden értékét a legidősebb irodatisztnek. Azonnal válaszoltam, hogy ezt megteszem, az új kormányt megalakulása óta sürgönyileg több ízben elismertem. Úgy tűnik, hogy egyik sürgöny sem érkezett meg a rendeltetési helyére. Mindenesetre, az utasítást végrehajtottam. Egy hónapig tartott, amíg az egészet a legidősebb irodatiszttel elintéztem, az irattárt, a különböző számlákat, és a követség vagyonát összeállítottuk; március 31-én készen volt minden, megcsináltam a jegyzőkönyvet, és ezen a napon Mandorff Gyulával, így hívták az irodatisztet, aláírtam a követség átadását.- Ön ebben az időben fiatal, aktív korban lévő ember, egyik napról a másikra állás, megbízatás, egzisztencia nélkül maradt egy idegen országban. Mihez kezdett ezek után ?- Azok nehéz idők voltak. 1946-tól 1948-ig minden pénz nélkül, holmijaink egy részét eladogatva éltünk feleségemmel és két kisfiámmal Lisszabon környékén, egy szerény kis házban. Kerestem munkát, csakhogy egy diplomata, ameddig poszton van, addig mindenhez ért, ám amikor már nem diplomata, akkor semmihez. Az első két év a nyomor felé közeledés volt, majd csak 1948 tavaszán kaptam az első megbízatást egy Lisszabonban élő magyartól, aki portugál és spanyol nyelven megjelenő gazdasági folyóiratot szerkesztett. Hoffenreichnek hívták az illetőt és mozgásképtelen, súlyos beteg volt, ezért megbízott, hogy utazzam be helyette a klienseit Európában. Háború után voltunk, fellendülés kezdett mutatkozni, és hirdetéseket kellett neki szereznem. Majd 1949-ben egy ma is létező víztisztító vállalat - amely ivóvizet, üzemi vizet és szennyvizeket kezelő berendezéseket gyárt -, megbízott, hogy alakítsak Portugáliában egy társaságot, ezt vezessem is, mégpedig úgy, hogy az Egyenlítőtől délre fekvő Afrikát
