Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-15 / 16. szám

22 HAZAI KÖRKÉP NÉMETKÉNT ÉLNEK MAGYAR FÖLDÖN A történelem átgyalogolt rajtuk A magyarországi németség a két háború között még több mint félmillió lelket számlált. Ám a háborút követő kollektív büntetés - a kényszermunka, a kitelepítés - következtében számuk 200-220 ezerre csökkent, de még ennél is kevesebben vannak, akik nyíltan vállalják származásukat. Miért? A Magyarországi Németek Szövetségének munkatársai a lel­­kemre kötötték, hogy ne az úgy­nevezett kirakatfalvakba látogas­sak el (mint például Solymár, Pi­­lisvörösvár Hajós, stb.), hanem egy olyan átlagtelepülésre, ahol több a gond, mint az eredmény. Ott valóságosabb képet alkotha­tok a hazai németség mai helyze­téről. így esett a választás Tak­sonyra, a Budapest szomszédsá­gában fekvő Duna melletti köz­ségre. A helységnévtábla német nyelvű - Tax - s ebből arra kö­vetkeztet a látogató, hogy talán egy valódi magyarországi német településre érkezett. A szép, mo­dern templom előtt érdemes el­időzni. Ha a község arculatán nem is igen látszik a gazda keze, a templomon annál inkább. Mint később kiderül, rengeteg társa­dalmi munkával épült. WÜRTTEMBERGTŐL TAKSONYIG A templom közelében áll Geyerhosz Mihályék portája. A házigazda barátságosan tessékel az első konyhába, most már csak ők élnek itt a feleségével. Ven­déglátóink nyugdíjasok, de most sincsenek munka nélkül: a szőlő­­művelés mellett állatokat is tarta­nak és fóliasátor alatt primőrt termelnek. A család Württembergből szár­mazik. A szülők még szépen be­szélték anyanyelvűket, őket is ta­nították rá odahaza, sőt még a gyerekeiket is, de az unokák már csak az iskolából ismerik jól­­rosszul a nyelvet. A napbarnított, cserzett arcú férfi a kemény idők­ről mesél:- Negyvenhét hónapot töltöt­tem a Szovjetunióban, de nem kényszermunkán, hanem hadi­fogságban. Mit sem tudtam arról, hogy ezalatt itthon „malenkij ro­botra” szedik össze a német nem­zetiségűeket, köztük a felesé­gemet és az apósomat. A felesé­gemnek csodával határos módon sikerült Budapestről visszajönni, akkor látta utoljára az édesapját. Itt maradt a két asszony a tizen­nyolc hold földdel... Elnézem a csöndes, törékeny asszonyt, aki egy-egy mondattal jelzi csak, milyen is lehetett az élete. Már tizenegy éves korától kemény munkára fogták. Amikor elvették mindenüket, a téeszben is az elsők között volt a munká­ban. A tehenészetben dolgozott, még most is őt hívják, ha a kis­­borjú nehezen akar a világra jön­ni. Az életük kemény munkával telt, csak a vasárnapokat tartot­ták szigorúan. Családostól jártak Taksony büszkesége, az új katolikus templom

Next

/
Oldalképek
Tartalom