Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-15 / 16. szám
18 HAZAI KÖRKÉP NEM SZÁLL TOVA A KORMORÁN Drávái holtág a seregélyek kártételétől, hogy nem riasztaná a madarakat, hanem kivágná a szőlőtőkéket. Ezzel, ugye, minden gond megszűnne... Ausztráliától Belgiumig E környezetpusztítás hirére talpra álltak a természetvédők, és elhatározták, hogy megmentik az erdőt értékes madárállományával együtt, mégpedig úgy, hogy közben felépülhet az iskola is. Az elgondolás, illetve a felhívás nagyon egyszerű volt. Képletesen meg kell vásárolni az erdő fáit, s ha ez már az adakozók tulajdonába kerül, nem lehet kivágni. Megmenekül az erdő, megmenekülnek a madarak. Az adomány összegéből pedig épülhet az iskola. Az akciónak azt a jelszót adták, hogy „Erdőért iskolát”. Sokan voltak bizakodók, de még többen a kétkedők. Olyanok is akadtak, akik gúnyos megjegyzéseket tettek, eleve kilátástalannak ítélve az akciót. Az adakozók, illetve az erdő képletes tulajdonosainak tábora azonban egyre gyarapodott, s nemcsak itthonról, de Ausztráliától Belgiumig is számos honfitárs jelentkezett, akik ugyancsak szívügyüknek tekintették a programot, amely tenni akar azért, hogy az elnyomorodott magyar falvak feltámadjanak, hogy újra legyen tanító és iskola, hogy újra legyen pap és szóljon a harang - de ne a természet károsítása árán. Nem lesz igazuk a kétkedőknek! Az iskolára szánt összeg nagyobb része már összejött, s minden remény megvan arra, hogy még ebben az esztendőben megtörténjék az alapkőletétel. Emlékezetes nap lesz! Az alapítólevélben feltüntetik mindazoknak a nevét, akik forintjaikkal támogatták ezt a tervet. Még nem tudjuk, hogy hányán lesznek, hiszen a drávaszabolcsi tanács címére még mindig érkeznek az adományok. Ki ilyen, ki olyan összeget ajánl fel, természetesen, ahogy azt anyagi helyzete megengedi. A további felajánlásokat a Drávaszabolcs Közös Községi Tanács címére (Drávaszabolcs, Tanácsháza. 7851.), vagy a Drávaszabolcsi Közös Községi Tanács csekkszámlájára: 588-331116 lehet küldeni. A vízlépcsőt itt sem szeretik Mint említettem, az adakozók névsora már hosszú, s az ország csaknem minden szögletéből érkeztek hozzájárulások: Kaposvártól Miskolcig, Székesfehérvárig, Szarvastól. Talán az az ötven forint gyűlt össze a legnehezebben, amelyet Tímár János és Miklós (feltehetően testvérek és iskolások) Szarvasról küldtek. Itt illik megköszönni a belgiumi Szarvas családnak, vagy az ausztráliai Cserfalvy családnak is, hogy olyan távolról is érzik a hazai gondokat. Magam, mint e táj régi barátja, most már bizakodom: a Dráva mellől ezután csak jó hírek érkeznek. Hiszen éled a vidék, sokan összefogtak a Dráva kincseinek megmentése érdekében, nehogy ezt a folyót is vízlépcsőkkel tegyék tönkre. Sajnos ez ma még reális veszély, ám reméljük, hogy az új Magyarország új parlamentje megmenti Közép-Európának ezt a folyóját, amely még megőrizte természetes arculatát. KÁCSOR LÁSZLÓ
