Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-08-15 / 16. szám

KRÓNIKA II Tudósítónktól nNemzetiségi Minisztérium" Kárpátalján Az 1968-as „prágai ta­vasz” nagy vívmánya volt a nemzetiségi minisztéri­um felállítása Pozsony­ban. Fennállásának rövid ideje alatt ez az intézmény kiemelkedő szerepet ját­szott és játszhatott volna továbbra is a Szlovákiá­ban élő nemzetiségek - el­sősorban a magyarság - nemzeti jogainak biztosí­tásában. Mint ismeretes, a szlovákiai magyarok ismét ilyen minisztérium létre­hozását szorgalmazzák, egyelőre kevés sikerrel. Létrejött viszont egy ilyen jellegű hivatalos fórum Kárpátalján, ahogy a ma­gyarságnak - jórészt a Kárpátaljai Magyar Kul­turális Szövetség (KMKSZ) alig több mint egyéves tevékenységének eredményeként - az utób­bi időben számos nemzeti vívmányt sikerült kihar­colnia. Az új intézmény neve persze nem miniszté­rium, hiszen Kárpátalja nem önálló köztársaság, hanem Ukrajna része; a hivatal elnevezése: a terü­leti tanács nemzetiségi ügyekben illetékes főosz­tálya. Tudósítónk az új főosz­tály vezetőjétől, Veress Gábortól kért tájékozta­tást hivatalának jellegéről, terveiről.- Első kérdésünk ta­lán az volna, miben lát­ja az új intézmény cél­szerűségét, melyek létre­hozásának legfőbb indí­tékai?- Köztudott, hogy azok a radikális reformtörekvé­sek, amelyek a szovjet bel­politikát napjainkban jel­lemzik, szükségessé tették a múlt és a múltbeli gya­korlat bíráló jellegű átér­tékelését is. Teljesen nyil­vánvaló : tarthatatlan to­vább az az állapot, mikor a politika a fölmerülő, olykor igen éles formában jelentkező nemzetiségi problémákról egyszerűen nem vett tudomást. Ha to­vábbra is így lenne, ez az országban megindult át­építés egészének a sikerét veszélyeztetné. Új módon kell megközelítenünk s idejében orvosolnunk a sérelmeket, feloldani a konfliktushelyzeteket, eb­beli gyakorlatunkat meg kell szabadítanunk a múltbeli dogmatizmus és sablonokban gondolko­dás terheitől. És különö­sen oda kell figyelni ezek­re a dolgokra az olyan ve­gyes lakosságú területen, mint Kárpátalja.- Úgy tűnik, ezeket a problémákat Kárpátal­ja magyar lakossága már előbb is felismerte és a Kárpátaljai Ma­gyar Kulturális Szövet­ség megalakításával tett is lépéseket megol­dásuk irányában.- Igen. Itt a hivatalos politika lépéshátrányba került a lakossági önszer­veződéssel szemben. An­nál fontosabb, hogy újon­nan alakított főosztá­lyunk, ezt fölismerve, a nemzetiségi problémák megoldásához megteremt­se a hivatalos kereteket is, jó együttműködést, igazi partneri viszonyt alakítva ki a KMKSZ-szel és a lét­rejövő többi nemzetiségi szerveződéssel. Azt hi­szem, Kárpátalján kívül más Magyarországgal ha­táros nemzetiségi vidéken nem fordult elő, ami az idén nálunk, hogy márci­us tizenötödike megün­neplése hivatalos keretek között, az államhatalom részvételével zajlott le. I-Azért nem minden, ilyen felhőtlen...- A helyi vezetés valóban nem ismerte még fel mindenütt, hogy a nemzetiségi jogok leg­messzebbmenő biztosítá­sa, a múltbeli sérelmek mielőbbi orvoslása napja­ink egyik legsürgetőbb fel­adata. Éppen ebből adó­dik főosztályunk egyik legfontosabb tennivalója: kapcsolatban állni az ál­lamhatalom minden ren­dű és rangú szervével, he­lyesen láttatni velük a problémákat, velük együtt munkálkodni a megoldá­son. I '-Gondolom, ilyen irányú tevékenységre mindjárt itt, a területi tanácson belül is szük­ség lesz...-De még mennyire! Hiszen nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi problémák megoldásában nagy szere­pet kell játszania olyan fő­osztályainknak, osztálya­inknak, mint a művelődé­si, közoktatásügyi, sport­ügyi, közegészségi, de ide venném a gazdaságpoliti­kai osztályokat is. Ugyan­akkor az is nyilvánvaló, hogy például a magyarság esetében a KMKSZ jól szervezett irányitó testüle­téinek és sejtjeinek részvé­tele nélkül a . magyar la­kosság gondjait nehéz vol­na megoldani. Együttes munkánk homlokterében - elképzeléseink szerint - többek között olyan kér­dések állnak majd, mint a nemzeti sajátosságok megőrzésének, a nyelvek szabad fejlődésének bizto­sítása, a történelmi emlék­helyek felújítása és gon­dozása, a nemzeti jelleg fi­gyelembevétele a helység­nevek használatában, ut­canévadásokban, az anya­nyelvi oktatás teljes körű kiterjesztése...- Mi tagadás, főként az utóbb említett terüle-I teken még sok a tenni­való.- Kétségtelen, de ered­ményekről is számot ad­hatunk. Ide számítom, hogy a sajtó áttérhetett a helységnevek magyar használatára, hogy ezek a nevek több helyütt - saj­nos, még nem minden ma­gyar település esetében - helységnévtáblákon is megjelentek. Javasolni fogjuk, hogy a sztáliniz­mus idején megváltozta­tott magyar helységek visszakaphassák eredeti magyar elnevezésüket. Ami az utcaneveket ille­ti... I- Úgy tudom, itt még csak Beregszászban volt valamelyes „áttörés”...- Igen, de tervezik ut­cák elnevezését a magyar múlt nagyjairól másutt, így Ungváron is. Az anya­nyelvi oktatás területén nagy vívmány, hogy az ungvári egyetemen egy­szer s mindenkorra bizto­sították a magyar felvéte­lizés jogát minden karon, hogy újra megnyitottunk egyes, régebben bezárt magyar iskolákat, hogy egyes, úgynevezett „ve­gyes” (magyar-ukrán, ma­gyar-orosz) tannyelvű is­kolák teljesen visszakap­ták magyar jellegüket, s ez a folyamat folytatódni fog, bár nem csekély anyagiak előteremtésén is múlik a dolog. A KMKSZ magyar autonóm körzet megte­remtésének a szükséges­ségét is fölvetette...- Közvélemény-kuta­tást tervezünk e kérdésről és tanulmányozzuk egy ilyen lépés gazdasági, mű­velődési, politikai hatása­it B. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom